AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Nagy Istvánné: A Horthy-korszak „középosztályának” irodalmi ízléséről

A HORTHY-KORSZAK „KÖZÉPOSZTÁLYÁNAK IRODALMI ÍZLÉSÉRŐL NAGY ISTVÁNNÉ E

gy korszak alapvető kulturális helyzetét, érdeklődési irányát nem utolsó sorban olvasimányaiból lehet lemérni, megítélni. A huszadik század idejére az olvasás társadalmi tényezővé vált. „Az olvasó ma már egyik előfeltétele annak, hogy a művek létrejöhessenek ... az olvasó csupán azáltal, hogy olvasott valamit, vagy nem, irányító tényezőként lépett be az irodalomba" — írja Nagy Lajos.

1 Ugyanakkor ez a gondolat fordítva is áll, azaz a kor társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális helyzete döntő mértékben befolyásolja, irányítja az olvasási kultúra színvonalát. Az egyes ember olvasási lehetőségének, igényének alapvető feltétele és meghatározó tényezője: 'megfelelő életszínvonal és iskolázottság. Ezen túlmenően számtalan mozzanat befolyásolja az olvasást, de e két alapvető feltétel nélkül olvasásnak még csak a lehetőségéről sem beszélhetünk. Az alapvető feltételek kedvező alakulásakor is még csak olvasásról és nem olvasási kultúráról van szó. Az olvasási kultúra kifejezés az olvasmány megértésiének magasabb szintjét követeli. Ha az olvasók nagy tömegétől nem is kívánható az esztétikai jelentőségű eszme- és formakutatás lelki folyamata, az átlagolvasónak is kell rendelkeznie az ítélőképesség legelemibb feltételeivel. A társadalom olvasási szükségleteiről és érdeklődési köréről az olvasás tanulmányozása útján tájékozódhatunk. Az alábbiakban a két világháború közötti korszak „középosztályának" irodalmi ízléséről, olvasási kultúrájáról lesz szó. Bonyolult volt ennek a társadalmi rétegnek az összetétele, bonyolult volt — és nem jelentéktelen — a szerepe is az ország köz- és közművelődési életében, éppen ezért fontos, hogy művelődési igényeivel kapcsolatban igyekezzünk tisztáin látni. A két világháború közötti magyar irodalom — eltekintve az adott társadalmi viszonyok hátráltató szerepétől, számtalan haladásellenes mozzanattól — a korábban már elkezdődött fellendülési folyamat kiteljesedése, a magyar irodalomtörténet egyik legszínvonalasabb, legújratörekvőbb korszaka. Ugyanekkor a gazdag irodalmi termés, a születő művek legjava korántsem jutott el olyan mértékben a tömegekhez, nem fejtett ki olyan pedagógiai és esztétikai hatást, ahogyan ezt ez az irodalom, ezek az írók megérdemelték volna. Nem véletlen tehát, hogy — talán önellen1 Nagy Lajos: Az olvasó olvas. író, könyv, olvaisó. Bp., 1959. 1. köt. 536—537. 1. 13* 195