AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Nagy Istvánné: A Horthy-korszak „középosztályának” irodalmi ízléséről

modernek „ponyva" kiadásáért száll síkra. „Könyvkiadásban is az előítéletek és rögeszmék korát éljük — panaszolja. — A könyvre éhes parasztság, proletárság és középosztály nem tud könyvet venni, mert nincs pénze rá, s mégis azt hallom szakértőktől, hogy csak a drága könyv az üzlet, azon keres a könyves, az ügynök, a kiadó, sőt a közönségnek is csak a drága könyvhöz van bizalma." De csak az a néhány ezer olvasó tartozik ehhez a „vélt közönséghez" — írja később — akik az irodalom álarcába bújtatott „érdekes és modern" középszerű kiadótermekeket, regényfolyamokat keresik, s kölcsönadják még háromezer embernek. A valódi közönség igenis kedveli a verset], a novellát, a Nyugat, külföldi dekameronjait, s szívesen olvasná 80 fillérért is új Modern Könyvtárszerű kis kötetekben a valóban jó, modern külföldi szerzőket is.

28 A könyvkiadás irányító szerepének igazolására csak egy adatot: az 1940-es könyvnapra kiadott új olcsó Ady-gyűjtemémy (Athenaeum) oapok alatt elfogyott, a Magyar Élet Erdélyi Józsefet, Németh Lászlót, Veres Pétert; adta ki, nagy siker volt Móricz Zsigmond „Magvető" című gyűjteménye is, a magyar értelmiség szegényebb, de érdeklődő rétege áldozatot hozott értük. „A kiskiadók többnyire túlságba viszik az úgynevezett könnyed, „szórakoztató" művek kultuszát, pedig . .. bizonyos nagypolgári rétegeké s a középosztály felszínesebb elemeié" ez az irodalom, mondja Féja az 1940-es könyvnap értékelésekor.

29 Veres Péter sötétebben ítéli meg a helyzetet: úgy véli a „középosztály" számára „nem kívánatos szellemi gyönyörűség a betű, hanem nehéz teher, amit csak muszájból cipelnek, s csak a látszatnak élnek. Azért van sikere köztük a felületes, könnyű irodalomnak. Nem műveltek akarnak lenni, hanem csak annak kell látszaniok.

30 Nagy Lajos mutatja be a „hivatalból művelt" olvasót a legfrappánsabban: „Egy úriasszony ellentétben az Erdős Renée és Zsigray-faló hölgyekkel és urakkal, csak jó könyvet olvasott. A selejteket fölényesen tólta félre . . . És elvitte Tolsztojt, Thomas Mannt, még Solohovot is. Azután beszámolt az olvasmányairól, látszólag elég értelmesen" . .. Egy alkalommal „nem akadt olyan jó könyv a könyvtárban, amit a szóbanforgó nagysága már ne olvasott volna. Felkapta tehát Rab Gusztávnak Belvedere című regényét •— jobboldali ultranacionalista limonádé — .. . és ezzel a megjegyzéssel vitte el: Nézzük meg egyszer az ilyesmit is. Néhány nap múlva visszahozta a könyvet, s ez volt a rövid véleménye: Kitűnő volt! Évek óta nem olvastam ilyen jó könyvet. Évek óta! Holott az elmúlt években olvasta Thomas Mannt, Dreisert és egy sereg híres író jeles könyvét."

Zi 28 Radnóti Miklós: Klasszikusok és modernek a ponyván. Bp. 1956. 253—254. 1. (1940. márciusából származik a cikk, a Nyugatban végülis nem jelent meg, mert nem volt több hozzászóló a vitához.) 29 Féja Géza: Könyvnap után. Magyarország. 47. évf. 1940. 127. sz. 3. 1. 30 Veres Péter: Irodalom és közönség, Kelet Népe. 4. évf. 1938. 337. 1. 31 Nagy Lajos: Az olvasó. I. m. 566. 1. 204