AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár története a szerzetesrendek feloszlatása korában (1773–1790)

temi Nyomdában előállított könyv kéziratát az egyetemi tanács levéltárában kellett elhelyezni. Ez az intézkedés nehezen volt végrehajtható, mivel hivatali irattár ilyen célra nem alkalmas. Éppen ezért az a gyakorlat alakult ki, hogy ez az elsősorban cenzúrázott kéziratokat tartalmazó anyag a könyvtár ritkaságtárába került. Ma már nehezen állapítható meg, hogy ez az átadás milyen rendszerességgel történt. Annyit tudunk, hogy 1784-ben a könyvtár „ex tabulario Senatus" 133 kézirat átvételét nyugtázta. Hogy az egyetemi tanács irattárában maradt-e még ilyen jellegű anyag, ma — az egyetemi levéltár 1956-ban bekövetkezett pusztulása miatt — már nem állapítható meg. • Kovachich, aki 1784-ben távozott a könyvtártól, nem viseltetett ellenséges érzülettel volt munkahelye iránt. Erre mutat, hogy 1786-ban két kéziratot, 49 könyvet, egy pecsétet, 42 érmet ajándékozott a könyvtárnak. Az 1787-ben elhunyt Cornides gazdag könyvhagyatékát felsőbb utasításra az Egyetemi Könyvtárnak kellett leltároznia. Az örökösök a hagyatékot áruba bocsátották, s a könyvtár készpénzért vásárolt,

84 Az abolíció során a könyv- és kéziratanyag mellett számos más jellegű anyag is összegyűlt a különböző gyűjtőhelyeken. A helytartótanács utasítására minden földgömböt, éggömböt, sphaera armillarist s egyéb csillagászati, fizikai és matematikai oktatási segédeszközt az Egyetemi Könyvtárba kellett beszállítani. Ezek feltehetően igen hamar átkerültek a megfelelő tanszékekre, mivel sem tárgyi, sem jegyzébes nyomuk nincsen.

85 A feloszlatott rendházak közül sokban jelentős éremgyűjtemények is voltak. Ezek a könyvtárat több szempontból érdekelték. Őrei a történeti segédtudományok különböző ágait tanították, s a könyvtár maga is tekintélyes —• jogilag az Egyetem tulajdonát alkotó — éremtárat gondozott. Éppen ezért nem csupán a feloszlatott rendházak (így p. o. a poznoyi és a fejérmegyei jezsuita rendházak és a pálosok) éreananyagával kellett törődnie, hanem más érem- és egyéb régészeti lelet esetében is a könyvtár szakvéleményét kérték ki. Az érmek azonban nem minden esetben kerültek a könyvtárba, sőt még az országban sem maradtak meg. Amikor 1786-ban a könyvtár másodpéldányait árverésre bocsátotta, azokból négy kijelölt darabot kikáltási áron kellett felküldeni a császári éremtárba. Nagy Konstantin magyar pálos-eredetű aranyérmét már minden ellenszolgáltatás nélkül kellett feljuttatni Bécsbe; ugyanígy a nagycenki kincsleletet is (abból csupán 9 érmet vásárolhatott meg a könyvtár az egyetemi éremtár részére.)

86 84 Egyetemi Nyomda kézirataira: ASRUB 1778 maj. nr. 37., 1784. jul. nr. 4 (309). — Kovachichra: EK 1786 s. d., Kov. Adv. I. 17. — Cordinesre; Htt. Lp. 1787. Litter, f. 8. p. 153. és EK 1787—11—3. 85 Htt. Lp. 1787. Litter, f. 8. p. 178. 80 ASRUB 1778 Jan. nr. 20. — EK 1786—3—14. 1787—5—5, 8—7, 11—30. 1788 —4—9, 5—6., 9—16. Az éremtárral kapcsolatos kérdésekre 1. Keresztényi József: Az Egyetemi Könyvtár szerepe a XVIII—

XIX. század érmészetében. Bp. 1960. (A Budapesti Egyetemi Könyvtár kiadványai 11.) 134