AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Hermann Zsuzsanna: Egy besztercebányai könyvkereskedő a XVI. század közepén

ezek egyházi viszonyaiban. Az e tárgykörben váltott levelek még tükrözik a frontvonalak, az „eretnekség" értelmezésének bizonytalanságát, de ugyanakkor hozzá is járultak ennek tisztázásához. Ferdinánd királynak Besztercebánya város tanácsához intézett 1558. július 24-i levelében, amellyel — nyilván Oláh Miklós — kérésére — támogatni akarta őt, még a radikális „eretnekségeken" volt a hangsúly. Felszólította a tanácsot arra, hogy támogassa a prelátusoknak az egyházi viszonyok megjavítására irányuló erőfeszítéseit, és ezért, ha esetleg vannak a városban anabaptisták vagy sacramentáriusok — az 1548-i és 1550-i határozatok értelmében — húsz napon belül űzzék ki őket a városból. Továbbá „egyéb veszélyes eretnekségek követőit és doktorait" se merjék az érsek vagy annak vizitátorai ellenében megvédeni:'

0 A lutheránusokra célzó óvatos megfogalmazást nyilván az magyarázza, hogy Ferdinánd német császárként az 1555-i augsburgi vallásbékéiben a német birodalom területén hivatalosan elismerte az evangélikus egyházat. Ezek után azonban nem tűnik annyira naivnak az a levél, amelyben a bányavárosok ismét visszautasították papjaiknak az érsekhez rendelését. Az 1558. szeptember 23-án Oláh Miklóshoz intézett levelükben hivatkoznak arra, hogy „sem anabaptistákat, sem sacramentáriusokat, sem más veszélyes szektát" nem pártolnak, hanem egyházukat „az ágostai hitvallás szerint, Isten igéjének megfelelően" rendezték be, „ez az eszme •pedig már sok éve annyira gyökeret vert az emberek lelkében, hogy csak a lelkiis7neret megsebzésével lehet onnan kitépni". Ezért kérik az érseket, hogy hagyja sértetlenül vallásukat.

51 Oláh Miklós szeptember 24-én kelt válasza tiszta vizet öntött a pohárba: nem amiatt ostorozza őket — írta — mintha anabaptistákat, sacramentáriusokat vagy más veszélyes szektákat pártolnának, hanem éppen lutheranizmusukat kifogásolja.

52 Ezek után került sor egyrészt a bányavárosok hitvallásának megfogalmazására 1559. december 6-án, másrészt viszont az érsek ideiglenes győzelmére. 1560 februárjában Besztercebánya városa kénytelen volt királyi utasításra két prédikátorát, Kintzelius vagy (Kuntzelius) Jánost és Aquila (Adler) Mártont száműzni. A katolikus részről elért győzelemhez tartozott Márton könyvkereskedő könyveinek lefoglalása is. 1559. december 2-án Besztercebánya város tanácsa vendégül látta Péchy Gáspárt, akit a király „a vallási ügyek miatt" küldött a városba „és azonkívül azért, hogy Márton könyvkereskedőnél a könyvek felől érdeklődjék és vizsgálatot tartson."

53 50 Besztercét», v. lt. Regi strata acta. Fase. 267. No. 6. bl Beszterceb. v. lt. Registrata acta. Fase. 267. No. 52; Breznyik i. m. 122—123. 1. 52 Breznyik i. m. 125—126. 1. 53 Beszterceb. v. It. 1559-i számadáskönyv. 98. 1. (OL Filmtár С 82. doboz.) — Péchy Gáspárnak Besztercebánya város tanácsához szóló megbízólevele Beszterceb. v. lt. Registrata acta. Fase. 12. No. 10. (OL Filmtár С 73. doboz.); — Péchy Gáspár 96