AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Hermann Zsuzsanna: Egy besztercebányai könyvkereskedő a XVI. század közepén

Egy-egy adat arra az — egyébként valószínű — tényre mutat, hogy Márton bibliopola papírárusítása a szomszédos bányavárosokra is kiterjedt: 1537-ben Körmöcbánya városa 1 rizsma papírt,

14 1554-ben pedig Selmecbánya városa két iktató-könyvet (Register) vásárolt tőle.

15 A besztercebányai számadáskönyvekben két alkalommal szerepel Márton bibliopola neve kifejezetten könyv-eladással kapcsolatosan. 1537. augusztus 23-án 3 forintot fizetett neki a város „egy nagy könyvért, amelyre a városnak szüksége van, és amelyet Heinrich Khindlinger rendelt meg bírósága idején". Két évvel később, 1539-ben, pedig egy ,,Remissorium"-ért kapott „Mert puchfierer" 2 forintot;. Ezt a művet, amelyen minden bizonnyal a Sachsenspiegelhez készült egyik mutatót kell értenünk, ugyancsak Heinrich Khindlinger bírósága idején kérték a könyvkereskedőtől.

16 Heinrich Khindlinger (vagy Kundlinger) 1534-ben volt bíró Besztercebányán. A könyvek megrendelése és átvétele között tehát három, sőt öt év telt el! Nem a könyvárus volt a hibás ebben a késedelemben. Könyvei szállítása közben olyan akadályba ütközött, amellyel szemben az egyszerű könyvkereskedő tehetetlen volt: az akkori idők „bürokratizmusába". Egy levélből értesülünk erről, amelyet Besztercebánya város tanácsa Thurzó Elek országbíróhoz intézett Márton könyvárus érdekében. Az 1536. június 2-án kelt levél szerint Martinus bibliopola, a város „szegény polgára („honestus et pauper nostre civitatis concivis") panasszal fordult a tanácshoz a következő ügybein: A könyvkereskedőt a városi tanács és a Fuggereknek Besztercebányán dolgozó hivatalnokai (officiales ac factores) megbíztak azzal, hogy néhány könyvet és számadáskönyvet (rationaria) Nürnbergben beköttessen illetve beszerezzen. Ezeket saját költségén Pozsonyba szállíttatta. Ott néhány hétig a harmincadházban őrizték a holmiját, majd azokkal az árukkal együtt, amelyek harmincada a királynőt illetik, Wartberg oppidumba (Szene, ma Senec, Pozsony mellett) szállították a harmincadosok, anélkül, hogy a könyvekről harmincadjegyzéket állítottak volna ki. Az áruk szokásszerinti átnézésénél megtalálták a könyvkereskedőnek a jegyzékbe fel nem vett könyveit, ezeket lefoglalták, és a mai napig visszatartják „e szegény legnagyobb kárára". A városi tanács kérte az országbírót, a rájuk és a Fuggerekre való tekintettel segítsen „szegény polgárukon", minthogy a hiba nem őt, hanem a zólyomi kapitányt terheli, aki a könyvek lefoglalását elrendelte.

17 14 Körmöcbánya város lit. 1537-i saámadásíkönyv. 56. 1. (OL Fi tatár С 105. doboz.) 15 Selmecbánya város lt. Inv. IX. 1312. 8. 1. (OL Filmitár С 348. doboz.) 10 Besztercebánya város ült. 1537-i számiadásikönyv. 134. 1. és 1539-i számiadás:könyv, 85. 1. (OL Filmtár С 79. doboz.) — A Sachsenspiegelhez írt Remissoriumokról ld. G. Homeyer: Die deutschen Rechtsbücher des Mittelalters u. ihre Handschriften. Berlin, 1856. 57., 59. 1. 17 A levél fogalmazványa: Besztercebánya város lt. Protocolla diversa. Expedita soib judioatu Waltharis Heggíl.. . anno 1536. (OL Filmtár С 75. doboz.) 84