AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Hermann Zsuzsanna: Egy besztercebányai könyvkereskedő a XVI. század közepén

A XV. század végén és a XVI. század elején működő budai könyvkereskedők még elsősorban kiadók voltak: kereskedelmi tevékenységük az általuk kiadott könyvek értékesítésére szorítkozott. A könyvkiadás történetében azt a fázist képviselték, amikor a nyomdász és a kiadó személye már elkülönült egymástól, de a kiadó még egy személyben kereskedő is volt. A további munkamegosztás már itt elkezdődhetett, ha a "kiadott könyvek értékesítését külön alkalmazott végezte. A könyv iránti igény megnövekedésével azonban ez a munkamegosztás tovább fejlődött: a kiadói és könyvterjesztői munka elkülönült egymástól. Megjelentek az önálló, a kiadóktól független könyvkereskedők, akiknek tevékenysége már nem egy-egy kiadó könyveinek értékesítésére szorítkozott, hanem .általában a kiadott könyvek terjesztésére. Ezek a nem kiadói alkalmazottként működő könyvkereskedők is különböző fokon és módon dolgoztak. A „házaló" könyvárus egyik helyről a másikra vándorolva, főleg a vásárokon árulta portékáját —• a könyv mellett valóban sokszor egyéb árut is. (Őt mintázza az a sokszor reprodukált korabeli kép, amely a XVI. századi könyvkereskedőt vándorlása köziben, egyik kezében tarisznyáját fogva, a másikban egy könyvet kínálva ábrázolja.) Olyan helyeken azonban, ahol ezt a könyvigény lehetővé tette, megjelentek az, inkább helyhez kötött, esetleg üzlettel rendelkező könyvárusok is. A határvonal azonban nem volt éles e különböző típusú könyvárusok között. Egy-egy konkrét esetben igen nehéz megállapítani, hogy a könyvkereskedő melyik fajtájáról van szó. (A magyarországi könyvtörténet irodalma — némi leegyszerűsítéssel —• általában „vándor" könyv.árusoknak nevezi e korszak könyvkereskedőit.) A korabeli szóhasználat ugyanis semmiféle megkülönböztetést nem tett: egyaránt „bibliopolá"nak illetve „ Buchführer "-nek neveztek mindenkit, aki a könyv terjesztésével foglalkozott, a kiadótól a „házaló" könyvárusig. (A „Buchführer" szó egyébként, szemben a mai „könyvelő" jelentésével, akkor még kizárólag könyvkereskedőt jelentett.) Németországban már a XV. században megjelentek az önáHó könyvárusítók: az 1483 és 1500 közötti augsburgi adókönyvekből 12 „Buchführer" mutatható ki, Lipcsében 1489 és 1530 között 30 működött, ebből 3 még a XV. században.

2 Egy-egy adat arra mutat, hogy már a XVI. század elejétől Magyarországon is működtek ilyen önálló könyvkereskedők. Annak, hogy igen keveset tudunk róluk és ezáltal a könyvkereskedelemnek erről a fázisáról, egyszerű gyakorlati oka van. Ezek a könyvkereskedők nem voltat*, sem társadalmilag jelentős, sem gazdag emberek, a történelemírásnak pedig örök nehézsége, hogy szegény és társadalmilag jelentéktelen em2 E. Kuhnert

—H. Widmann: Geschichte des Buchhandels. (Handbuch der Bibliothekwissentschaft. 2. Aufl. 1. Bd. Wiebaden, 1952 301. 1.; — F. Kapp: Gesch. des deutschen Buchhandels, 1. Bd. Leipzig, 1886. 274—277., 303. 1. 80