AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

— s így önkényes és igazolhatatlan lenne, ha a „könyvet" egyedül a szerző neve alatt jegyeznők fel a katalógusban. Az egy és ugyanazon elsőrendű elemi tárgy regisztrálását szolgáló két párhuzamos bejegyzés nem csak a rejtett szerző vagy quasi-szerző és a cím alatti kettős bejegyzés esetében fordul elő, hanem számos más olyan esetben is, amikor egy tárgynak két — vagy akár több — olyan anyagi jegye van, amelyek megközelítőleg egyformán alkalmasak az illető tárgyat regisztráló katalógus-bejegyzés címfejéül, miután egyforma hatékonysággal mozdíthatják elő a tárgy megtalálását. Ilyen esetek például: a két vagy több különböző nyelvű címmel ellátott anoníma, a két vagy három társszerzőtől származó, továbbá a nem az eredeti szerző által gyökeresen átdolgozott írásmű, a testületi szerző valamint a cím alatt felvett testületi kiadvány, az egyéni szerkesztő kiadásában megjelent anoníma, a főcímnél jellemzőbb vagy jobban hangsúlyozott alcímmel rendelkező könyv, a valakit ünneplő emlékkönyv, stb. Ezeknek az eseteknek a legtöbbjében a szabályzatok világszerte kötelezővé teszik ugyamnnnak. az elsőrendű elemi tárgynak két ill. több különböző anyagi jegye alatti regisztrálását, kétségtelenül azon az alapon, hogy az — a relatíve legalkalmasabb jegy, az egyetlen egyéni szerző nevének híján —• csak két vagy több erre a feladatra megközelítőleg egyformán alkalmas anyagi jegye alatti egyidejű bejegyzéssel katalogizálható kielégítő módon. Az ilyen esetekben alkalmazott mellékbejegyzések eszerint a főbejegyzésekkel meglehetősen egyenlő értékűek — nevezzük őket ezért mellérendelt mellékbejegyzéseknek. A nélkülözhetetlen mellérendelt mellékbejegyzések egy másik csoportja ugyanazt az elsőrendű elemi tárgyat nem két különböző fajtájúanyagi jegye, hanem ugyanazon anyagi jegyének — szerzői vagy kiadói következetlenségből, időközi változásból, vagy egyszerű hibából eredő — két (vagy több) különböző variánsa alatt regisztrálja. Ilyen esetek: a címlap-címtől különböző borítékcím, két vagy több különböző főcím, a szerző nevének két különböző formában való jelentkezése a könyv két különböző szembetűnő pontján, a többkötetes mű címének, vagy szerzőjének, vagy a szerzők számának vagy sorrendjének megváltozása egy később megjelenő köteten stb. Mielőtt továbbmegyünk, vessünk egy pillantást a mellérendelt mellékbejegyzések kérdésére de lege ferenda. Mint mondottuk, az ugyanazon elsőrendű elemi tárgyra vonatkozó, szóval a mellérendelt mellékbejegyzés-fajták elkészítéséről a legtöbb szabályzat kielégítő módon, explicite rendelkezik. Kivétel ez alól a testületi szerzőség fejezete, amely ebben a vonatkozásiban is minden szabályzatban olyan melléfogásokat és hiányosságokat mutat, amelyekhez foghatókat az illető szabályzat egyetlen más fejezetében sem találunk. A melléfogások között a legnyilvánvalóbb a cím. alatti kötelező mellékbejegyzés mellőzése a testületi szerzői címfejű fő41