AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

lenséget okoz, Erre a kérdésre alább még vissza fogunk térni (1. alább, 39. 1.). A megoldás gyökere tehát egyedül a célszerűség, s a oélszerűség szempontjából a megoldás kétségtelenül nelyes is; a három feladatot együtt lemérve — és figyelembe véve a gazdaságosság szempontját is — ez a legpraktikusabb megoldás. Semmiképpen sem helyes azonban a Lubetzky-féle tétel, — egyebek között azért sem, mert megfogalmazása nem juttatja kifejezésre, hogy e megoldást csak a célszerűség szempontja igazolja, s így azt a benyomást kelti, mintha a legismertebb jegyek alatti regisztrálást az első alapfeladat lényegéből folyó, e feladat ellátása logikailag szükségszerű módjának nyilvánítaná. Mi viszont kifejezetten arra a kérdésre kerestünk itt választ, hogy a tárgyak és formai jegyek különböző fajtái között mi a logikai kapcsolat — hogy milyen formai jegyek igénybevétele nélkül nem képzelhető el az egyes tárgyak regisztrálása. S ezt kérdezve, csak a fenti válaszhoz juthatunk el. Hogy a tényleges gyakorlat nem felel meg a felfedett logikai összefüggésnek, mert a oélszerűség ezt az utóbbit elfátyolozó megoldást követel meg, az a logikai összefüggés érvénye szempontjából irreleváns. Lubetzky érvelésében van még egy további hiba is. Az az állítása sem áll meg, hogy a „második" alapfeladat nem határozza meg azt a speciális névformát, amelyet egységesített jegyül kell választani. A „második" alapfeladatot ellátó egységesített névforma a könyvtárosok és bibliográfusok kreációja, ellenkezik a könyvek közléseivel, tehát tulajdonképpen az anyagi valósággal. Ez e névforma használatának egy bizonyos Önkényesség jellegét adja, amit egyedül az olvasók érdeke, közelebbről a második és a harmadik alapfeladat, igazolhat. Viszont világos, hogy az olvasók összességének érdeke e feladatok terén csak egyetlen egységesített névforma alkalmazását igazolhatja: a legisimertebbét, a leggyakrabban használtét. A „második" alapfeladat tehát igenis meg)határozza az egységesített jegyül választandó névformát. A tárgyak és a formai jegyek koordinációja kérdésének megoldásaként Lubetzky tétele azonban nemcsak az emiitett hibák miatt elfogadhatatlan, hanem azért is, mert nem tudja megfelelő módon megmagyarázni azt az elvet, hogy a könyveket anyagi jegyeik alatt föltétlenül megtalálhatókká kell tenni. Lévén ez egy úgyszólván általánosan elfogadott, kivételt nem ismerő elv, szükséges, hogy levezethető legyen valamelyik alapfeladatból; alacsonyabbrendű feladatból való levezetése nem fogadható el. A második alapfeladat ebből a szempontból nem jöhet szóba —• az első viszont igen. Lubetzky ezt a lehetőséget ejti el, amikor az első alapfelaidatból egyedül a legismertebb, másszóval az egységesített jegyek alatti regisztrálás követelményét vezeti le, tehát azt, amelynek a második alapfeladat már úgyis tökéletesen kielégítő igazolását adja. Az elmondottakat összefoglalva: az első alapfeladat ellátásának szükségszerű — bár nem kizárólagos — eszköze az egyes könyveknek anyagi jegyeik alatti regisztrálása; a második alapfeladaté a könyveknek a bennük 30