AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Egyéb tanulmányok - Engel Pál: A bizánci nemesség születése

gött.

51 Lassanként átalakult a nemesség életmódja is, A X. század első felében még az udvar a politikai élet feltétlen és egyedüli központja, a nagyokat ártalmatlanná tételük végett vidéki javaikra száműzik.

52 II. Basileios korára a nagyok jobbára már a tartományokban, saját birtokaikon élnek, s csak alkalmanként jelennek meg a fővárosban. Néhány évtized alatt teljesen megfordult a világ. A nemesség „emancipálódása" jól lemérhető Maleinos ismertetett példáján: a császár akkor érzi magát biz^ tonságban tőle, ha maga mellett tudja. II. Basileios minden jel szerint világosan látta azt, amit elődei még nem: hogy az udvartól függetlenné vált arisztokrácia puszta létével veszélyezteti a császári hatalom hegemóniáját, a despotizmus rendjének fennállását. Törvényhozása ennék megfelelően már nem általában a nagybirtok, hanem kifejezetten a legnagyobb mágnásesaládok ellen irányult. Jellemző erre a 996. évi novellához fűzött kommentárja. A novellában egyebek közt eltörölte elődeinek azt a rendelkezését, amely biztosította volt a nagyok jogtalan ibirtokszerzéseinek elévülését negyven év eltelte után. „. . . Ugyanis a hatalmasok gyermekei, elvétetvén tőlük a negyven éves elévülésből eredő védelem, elvesztik azt az összeharácsolt örökséget, amelyet atyáiktól kaptak, és szegénységre, sőt végső nyomorba jutnak .. /

,БЗ Nem voltak ezek üres szavak. A császár maga dicsekszik el, mint taszította romlásba az egykor hatalmas Mosele család leszármazottait, s láttuk azt is, hogyan járt el Eustathios Maleinossal szemben. Mindezen cselekedetei csak első pillantásra tűnnek elszigetelt akcióknak; valójában egységes és határozott program részeit alkották. Basileios minden eszközzel arra törekedett, hogy a főnemességet megfossza gazdasági és politikai jelentőségétől. Psellos szavai szerint „a kiemelkedő családokat letörve

1 és a többiekkel egyenlővé téve nagy könnyelműséggel tette kockára hatalmát, és válogatott gárdát szervezvén maga körül oly férfiakból, kik sem elméjükkel, sern származásukkal nem, tűntek ká, s nem is nevelték őket ilyen pályára, ezekre bízta a császári ügyvitelt és az államtitkokba is beavatta őket."*'

1 Másszóval: Basileios tudatosan visszatért a despotizmus legszélsőségesebb kormányzati módszereihez, amelyeket VIII—

IX. századi elődei csupán ösztönösen és jóval kevésbé következetesen alkalmaztak. 51 Phokasok: elsősorban Kappadókiában (Theoph. Cont 394; Cedr. II. 494; vö. még Yahya d'Antioche 427.) birtokosok. A Sklerosok talán Anatoilakonbain (a XI. században mindenesetre: Cedr. II. 547), 989 után Bardas Skleras megkapja Raban tartomány adóját is (Yahya d'Antioche 427.). A Dukas-család paphiagóniai birtokait ismerjük (Theoph. Cont. 385), a Moseleknek Philomélion táján volt hatalmas uradalmuk (Jus III. 312, 48. jegyz.). A Burtaésekről ld. az 53. jegyzetet; a Dalassénosok 1028 körül Armeniakon themában birtokosok (Cedr. II. 484),. az Argyrosok Charsia,nonban (Theoph. Cont. 374), később Anatolikonban (Cedr. II. 622) stb. 52 Vö. Enged i. m. 218. 1. 53 Jus III. 312, 48. jegyz. y

' Psellos I. 18. 1. 296