AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Az Egyetemi Könyvtár kézirattárából - Donáth Regina: Iratok a westfáliai békekötés történetéhez az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában

ző hét keddjén már úgy döntöttek, hogy Franciaországgal — mint a császáriak is kívánták, — külön kell békét kötni; mivel azonban ebben az ügyben nem az egész birodalom, hanem csak a császáriak érdekeltek, a háborús költségek rendezését az osztrák házra kell hárítani. Erre azonban az előzetes császári utasítás értelmében a jelentéstevő azt a császári óhajt közölte, hogy az aláírásra a már kialakított szöveg szerint kerüljön sor, és az aláírástól a rendek ne vonakodjanak. Az utóbbiak azzal a kifogással álltak most elő, hogy a svéd követ, Oxenstierna távol van. A válasz azonban erre megint az volt, hogy a császári követek álláspontjuk melltett kitartanak, és az aláírás tekintetében már csak azért sem kell további meggondolásokkal előállni, niert Servien és Salvius is elérkezettnek találják az időt, és az ellenségeskedéseket hamarosan be fogják szüntetni. A rendek ezután a két említett követhez fordultak; ezek, bár előzőleg közölték a császári követekkel, hogy készek megjelenni az aláírásra, most mégis úgy nyilatkoztak, hogy ők olyan okmányokat, amelyekben törlések vannak, nem írhatnak alá, ezért az okmányokat újra le kell másolni. A rendek azt állítják, hogy ez másnapig megtörténhet, de a császári követségnek nem ez a véleménye; fél attól, hogy az újabb halasztás nem lesz jó, mert a franciáknak lehetőséget adnak arra, hogy a tárgyalásokon kívül a dolgot megint elrontsák. 1648. október 10-én, tehát egy nappal később Schroder császári titkár Bécsből kelt levelében összefoglalja

45 a münsteri tárgyalásra vonatkozó értesüléseit. Siet válaszolni arra a levélre, amit Linzből Kuefstein küldött neki. A levelet az előző napon kapta meg. Röviden a következőket válaszolja: A svédekkel kötendő békeokmányt úgy, ahogyan azt augusztus 6-án a rendek jelenlétében lezárták, valamint a franciát, amint azt az előbbivel Osnabrückben összehasonlították, elfogadhatják. A Salvius által javasolt különválasztást azonban ne fogadják el, hanem külön írják alá a két okmányt, az összes ellenségeskedéseket pedig azonnal szüntessék be, azzal a feltétellel, hogy Spanyolország és Franciaország a maguk részéről ugyanazt megteszik, és a németországi békével egyidejűleg

46 köztük is létre jön a béke. Igazában már csak a béke utótörténetének adalékaként tekinthető az a nyomtatott meghívó/'

7 amelyet az udvari méltóságoknak, a titkos tanácsosoknak, köztük Kuefstemtnek is megküldött az udvar Ferdinánd császár aláírásával 1648. november 10-i kelettel. Ez hivatalosan és ünnepélyes formában adja tudtul a Münsterben és Osnabrücfeben megkötött békét, mert —• mint mondja — ezen alapszik a szeretett hazának, minden lakójának és hűséges patriótájának végleges megnyugvása, örvendetes felüdülése (erfreuliche Erquickung) és jóléte. Tartománygyűlésre hívja december 22-ik napjára az alsóausztriai rendeket Bécsbe, hogy a 45 Kézirat 235—237 1. 46 Vö. Meiern VI. 608—610 1. 47 Kézirat 284., 286., 287., 288. 1 249