AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

madik alapfeladat lényegéhez tartozik bizonyos információ-egyedek öszszegyűjtése, csoportosítása, ezeket az eseteket úgy ítélhetnők meg, hogy ezekben, nem lévén mit összegyűjteni, e feladatok hiányzanak; a szóbanforgó könyvek tehát csak az első alapfeladatnak tárgyai. Van azonban itt egy bökkenő. Közönséges eset, hogy egy könyvtárban egy több kiadásban megjelenít irodalmi egységnek csak egy kiadása, egy több könyvű szerzőnek csak egyetlen [könyve van, meg. Ha abból indulunk ki, amiből az előbb, hogy ti. a második és harmadik alapfeladat lényege bizonyos információ-egyedek összegyűjtése, akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy az említett könyvtárban a szóbanforgó könyv a katalogizálásnak csak. egyszeres tárgya, gazdagabb állományú könyvtárban viszont hármas, ill. kettős. Ez aligha helyes eredmény. Ha a két könyvtár azonos elvek alapján katalogizál, akkor a szóbanforgó esetben teljesen egyformán fog eljárni; az a könyvtár, amelyben csak egyetlen kiadása van meg, éppúgy regisztrálni fogja ezt a kiadást nemcsak anyagi, hanem egységesített jegyei alatt is, mint a másik. Ügy fog tehát tenni, mintha a második és harmadik alapfeladat által előírt egybegyűjtést is el kellene végeznie, s három (vagy két) különböző tárgyként fogja regisztrálni az illető darabot — egyrészt nyilván a katalógus egyöntetűsége kedvéért, de emellett azért is, mert az első kiadás, a szerző első könyve mellé bármikor befuthat egy második, harmadik is. A helyes álláspont tehát az, ha a több kiadásban megjelent irodalmi egység minden kiadását, s a több könyvű szerző minden könyvét elvileg, mindig, a katalogizálás hármas, Ш. kettős tárgyának tekintjük — mindenki számára, aki a második és a harmadik alapfeladatot egyáltalában vállalja. Ha ebből indulunk ki, akkor már lényegesen kevésbé látszik indokoltnak az is, hogy az egyetlen létező kiadás, az egyetlen könyvű szerző esetében tagadjuk a katalogizálás tárgyának a három alapfeladatban gyökerező többességét. Egy másik kiadásnak, a szerző egy másik könyvének a felfedezése vagy megjelenése soha sincsen kizárva — ez a lehetőség nagyon közel hozza ezt az esetet az előbb tárgyalthoz. Emellett az sincsen kizárva, hogy a szóbanforgó esetben ugyanannak a katalogizálási eljárásnak az alkalmazására kerüljön sor, mint a hármas, ill. kettős tárgyak tipikus eseteiben: előfordulhat, hogy az irodalmi egység, ill. a szerző az egyedüli kiadáson szereplő anyagi jegyektől eltérő cím ill. név alatt ismertebb az irodalomban, s így e kiadást egyedülvalósága ellenére két különböző jegygarnitúra alatt kell regisztrálni. Nézetünk szerint tehát nincs szükség arra, hogy a katalogizálás tárgyai „rendszertanának" azt az alaptételét, amely szerint az alapfeladatok hármassága az egyes dokumentumokat a katalogizálás hármas (ill. kettős) tárgyaivá teszi, áttörjük, komplikáljuk azzal, hogy kivesszük érvénye alól az egyetlen kiadású irodalmi egységet és az egyetlen könyvű szerző könyvét. Ezeknek a szempontja legfeljebb annyit követel meg, hogy rámutassunk, hogy ezek esetében a tárgy többessége csak potenciális, nem 2* 19