AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Vértesy Miklós: A lapszerkesztő Vértesi Arnold. (Egy fejezet a magyar sajtó 1861–1871 közti történetéből)

való küzdelem nélkül élhetne keble eszményének, alig ismerünk, a szépirodalom művelése nálunk még ma sem lehet életcél.""

9 Ezekből az évekből nem ismerünk Vértesi által írt politikai cikkeket» A politikától visszahúzódott. Ennek egyik oka az, hogy a szélsőbal túlnyomórésze megtorpant, mihelyt arról volt szó, hogy hirdetett céljai élésére bármiféle forradalmi vagy forradalminak minősíthető lépést tegyen. Vértesire minden bizonnyal hatással volt Kossuthnak egy 1875-ben Tóvölgyihez intézett levele. Ebben a turini remete a következőket írta: „E szót forradalom (mely nélkül magyar nemzet, magyar állam soha, de soha nem lesz) mindenki perrhoreszkálja, mindenki megtagadja, Irányi épp úgy, mint Deák ... A 48-as párt pedig lehetetlent akar. Igen, mert osztrák császár magyar királynak és 48 együtt lehetetlen ... 49 lehetséges, csak akarnia kell a nemzetnek, 48 nem az, ha még úgy akarná is. Én tehát, mint már sokszor. mondottam egyik pártot sem helyeslem, sőt azáltal, hogy most is hontalan száműzött vagyok, egy eleven tiltakozásként állok minden párt ellenében, az önöké ellenében is."

m 1879-ben Vértesi már 45 esztendős volt, nős, két gyermek apja. Egyre több munkát jelentett a szükséges anyagiak előteremtése. Ebben az időben kereste fel őt Kutasi Imre nyomdatulajdonos. Kérte, hogy vállalja el az általa kiadott Debreceni Ellenőr szerkesztését. Tisztességes jövedelmet ígért, és kilátásba helyezte, hogy pár év alatt önállósíthatja magát. A író hosszas habozás után elfogadta az ajánlatot. Nehéz küzdelmébe került az elhatározás, mert az újság a kormánypártnak, a Szabadelvű Pártinak volt a helyi közlönye, a szerkesztés elvállalása tehát bizonyos szempontból elvfeladást jelentett, nem ugyan a baloldali pártokkal szemben, amelyekhez való kapcsolata — részben a Kossuth levél hatása alatt — már előzőleg megszakadt, hanem a függetlenségi gondolattal szemben. Valódi érzelmei, demokratikus gondolkozása, meleg humanizmusa, az elnyomottak és gyengék iránti mély részvéte s az ebből fakadó éles társadalomkritikája azonban változatlan maradt, s ez szépirodalmi műveiből tükröződik vissza. Nem. véletlen, hogy a debreceni évek alatt írt elbeszélései — novellásköteteinek már a címe is jellemző: öngyilkosok, Páriák — és regényei — különösen a Csiricsári Bertalan -— kritikai realizmusukkal tűnnek ki. A Debreceni Ellenőr szerkesztését anyagi kényszerből vállalta el, de ha egyszer elvállalta, igyekezett kötelezettségének minél jobban megfelelni. A lap az új szerkesztő alatt a legkitűnőbb vidéki újságok egyikévé fejlődött. Híranyaga friss volt és megbízható, hangja még a legélesebb polémiában is mértéktartó, ízléses. Az érdekességet mindig megkülönböztette a szenzációhajhászástól. Terjedelme fokozatosan megnőtt. Szépirodalmi rovatában helyett kapott a beérkezett és fiatal tehetségek egész 79 Koszorú. 1883. 80 A levelet Tóvölgyi nyolc évvel később kivonatosan közölte a Debreceni Ellenőrben. 1883. jan. 28-i sz. 189