AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Vértesy Miklós: A lapszerkesztő Vértesi Arnold. (Egy fejezet a magyar sajtó 1861–1871 közti történetéből)

ték a támadást, ők lőttek először a nemzetőrökre, s ezek csak kényszerből viszonozták a tüzelést.

60 A május 7-i szám már megállapítja, hogy „az ügy élni fog, s az eszme utóvégre is diadalra jut, a mostani kommün azonban megbukott."

61 A végső küzdelemről így tudósít a lap: „Iszonyatos gyilkos harc ez, házról-házra, torlaszról-torlaszra, francia-francia ellen. A versaillesi katonák könyörtelenül mészárolják rakásra a kezükbe esett fölkelőket, a kommün emberei Párizs palotáinak fölgyújtásával felelnek."

62 A későbbi számok vérlázítónak bélyegzik a harmincezer fogollyal — köztük nők, gyermekek, aggastyánok — való bánásmódot, rajzokat, cikkeket hoznak a deportálásokról, a vezetők peréről és azokról a rémjelenetekről, amikor a versaillesi katonák tábornokaik parancsára a fegyvertelen foglyok egész tömegét lövik agyon. „Nem is tartották szükségesnek vesztegetni az időt formaságokkal; minek a haditörvényszék? Egyszerűen falhoz állították az elfogott kommunistákat, egy század katona közéjük lőtt, azután ismételték a lövést mindaddig, míg csak egy mozgott a szerencsétlenek közül."

63 Azok pedig, akiket nem mészároltak le, „mint az állatok összefűzettek, ólakba, fészerekbe, udvarokba zárattak, hol értevágta őket a meleg, az eső, hol ágyuk volt a sár, és táplálékuk a ronda levegő, míg ruháik lehullva a testről, ott kellett állni félig meztelenül az oly nőnek is, kinek mindene, élete volt a szemérem"

61

* Arra vonatkozóan, hogy a legtöbb folyóirat hogyan ítélte meg a francia fővárosban történteket, elég két idézet két Deutsch lapból. A Magyarország és a Nagyvilág, melynek szerkesztője kijelentette, hogy „mint tisztán szépirodalmi és társadalmi folyóirat nem foglal pártállást," ezt írta többek közt: „Párizs népe élt vissza legtöbbször a szabadsággal, s egyszer sem annyira, mint éppen a jelen alkalommal... Ott állnak most a torlaszok mellett a külvárosok éhes, rongyos lakosai, s ott mellettök a különben szorgalmas munkás is; és remélnek — mit remélnek, azt talán maguk sem tudják, talán egy jobb időt, melyben nem kell dolgozni, vagy melyben a most rongyos naplopó lesz a hatalmas úr!"

m A Képes Világ a reakció győzelme után a következő kísérő szöveggel mutatta be egy kommunár képét: „Itt áll előttünk egy kommunista... Elvért küzdött, rossz, tarthatatlan elvért. S azok ölik meg ott az utcán, kik csak azért nem kommunisták, mert nem volt oly gaz kolomposuk, -mint neki. A nép gyakran iszonyú és érthetetlen dolgokat művel."

66 m O—

V. 15. sz. Politikai rósz. 126—127. 1. И o—

v. 19. sz. Politikai rész. 157. 1. «2 o—

V. 25. sz. 293. 1. m O—

V. 27. sz, 317. 1. 64 A fogoly kommunisták deportálása. О—

V. 30. sz. 354. 1. 65 Mo és; a Nv. 1871. 18. sz. 239. I. 66 К V. 187L 25. sz. 399. 1. 183