AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Vértesy Miklós: A lapszerkesztő Vértesi Arnold. (Egy fejezet a magyar sajtó 1861–1871 közti történetéből)

tásnak fegyveres beavatkozással adjunk nyomatékot, legvitálisább érdekeink tiltják." „Programunk a nemzeti önállóság s biztosítékainak megszerzése — határozza meg a szélsőbaloldali állásfoglalást. Majd így folytatja — de miután egy hetilap nem sokat lendíthet egészben, törekvésünk elsősorban az lesz, hogy egy-egy hét kiválóbb eseményeinek képét díszes keretbe foglalva kapják meg olvasóink, míg a második sorban elhanyagolt közművelődési és közgazdászati állapotainkon igyekszünk javítani, amennyiben a mienkhez hasonló szerény körben és szerény eszközökkel lehetséges."

/l9 Az Ország-Világ a militarizmus ellen főleg a háború okozta szenvedések és pusztítások bemutatásával harcolt. Már az éhő számban képet találunk a győző és a legyőzött karácsonyáról, s ez a kép a hozzá fűzött magyarázat szerint „azt beszéli, hogy mindaz, amivel az emberek fennhéjázó büszkeségükben az előrehaladottságról, műveltségről, érzések nemességéről kevélykednek, nem más mint ámító hiúság, keserű gúny!" A francia és a német család egyaránt apa nélkül ünnepel. Kettejük közt az a különbség, hogy a német karácsonyfán lovaskatona, játékpuska és más harcias játékok jelzik, hogy ott a nevelés militarista szellemben folyik.

50 A második szám képeken mutatja be, amint „fölgyújtott városok romjain s lekoncolt ezrek hulláin át odább viszi pusztító fáklyáját a háború."

51 A harmadik számban ugyanezt hirdeti a szöveg és illusztráció: „Jelen háború barbársága, a százezrek vére, mely kiömlik, lehetetlen, hogy végre fel ne rázza a vén Európa tespedt népeit, s undorral és iszonnyal ne töltsön el minden érző és gondolkozó szívet."

52 Az antimilitarista tendenciát a későbbi számok nagy részében is megtalálhatjuk. Ennek megnyilvánulása a németenenesség. Éle a militarizmus fő képviselője, az új császár ellen irányul. A lap leközli ugyan Vilmos arcképét, de megjegyzi, hogy ezt nem tiszteletből teszi. Amikor az egész világot annyira érdekli a német császárság kikiáltása, a képes lapoknak kötelessége erről képeket közölni. Vilmos számára az ököljog szerezte meg ezt a címet, „Isten, Bismarck, Moltke és az ágyúk" kegyelme. Trónja előtt „negyven millió rabszolga görnyedezik, s egy millió koszorús szurony hint vakító fényt" rá.

53 A következő számban Endrődi Sándor ad rövid jellemzést a Vilmost ünneplő németekről. Viselkedésüket elképesztően komikusnak tartja, és csak korlátoltságukkal tudja magyarázni.

5

'* A háborús érdeklődésnek megfelelően alig van szám, amelyikben ne lenne cikk és kép Párizsról és más francia városokról, híres franciákról, az ottani eseményekről. Ezek mind franciabarát hangúak, és csak 49 o_v. Mutatványszám. 13. 1. M O—

V. 1. sz. 8. 1. 5i o—

V. 2. sz. 17. 1 52 O—

V. 3. sz. 29. 1. 53 O—

V. 5. sz. 57. 1. u E. S.: Reminiscentiák. O—

V. 6. sz. 64. 1. 181