AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Vértesy Miklós: A lapszerkesztő Vértesi Arnold. (Egy fejezet a magyar sajtó 1861–1871 közti történetéből)

az embert önmagának. Egyenlőkké, szabadokká, testvérekké teszen. A porba hulló koronák felemelik a nemzeteket"

39 A forradalmat dicsőítő hang nem tetszett a Deutsch testvéreknek. Aktaszerűen ugyan nem bizonyítható, de nem kétséges, hogy ezért vették ki a szerkesztést Vértesi kezéből. A vele kötött szerződés szerint a kiadó nem szólhatott be a lap szellemi irányításába. Nem akarták megszüntetni a Magyarország és a Nagyvilág megjelenését, mint tették 1867ben a Pesti Hírlappal, mert feltételezték, hogy az előfizetők nem hagyják cserben szerkesztő változás esetén sem. Ezért a szerződést megszegve október közepén azonnali hatállyal felmondtak Vértesinek. „Fölmondtunk azért — mentegetőztek nyilatkozatukban szemforgató farizeuskodással — mert a lap szerkesztésével sem a közönség, sem mi nem valánk megelégedve. Harcunk tehát tisztán a közönség érdekében folyt, és a küzdelem eldőlése után bizton reméljük, hogy a közönségnek a szöveg tekintetében is oly lapot adunk, mely finom ízlésének inkább megfelel!

m A szerkesztő jogaira hivatkozva bírói ítélet nélkül nem volt hajlandó átadni helyét. A gyorsabb elintézés kedvéért azonban megegyezett a Deutsch-féle részvénytársasággal, hogy az ügyet héttagú választott bíróság elé viszik. Ide Vértesi három szerkesztőt jelölt ki tagul, Csernátoni Lajost, Urvári Lajost és Vadoay Károlyt, a kiadó pedig Greguss Ágostont, Halász Imrét és Szilágyi Dezsőt. Elnöknek Gyulai Pált kérték fel.

41 A választott bíróság előtt a társaság ügyésze,. Ballagi Mór azzal védekezett, hogy a felperessel semmiféle szerződést sem kötöttek, tehát a részvénytársaságnak joga van a szerkesztőt bármikor elküldeni. Mikor Vértesi felmutatta a szerződést, és hivatkozott arra, hogy fizetését három éven keresztül ennek alapján folyósították, Deutsch Mór, a vállalat igazgatója beismerte, hogy a szerződést mint lapkiadó valóban ő kötötte. Időközben azonban a nyomdát átadta a Deutsch Féle Könyvnyomda és Kiadó Részvénytársaságnak — amelynek egyébként alapításától fogva ő volt az ügyvezető igazgatója — s a szerződés a részvénytársaságot már nem kötelezi, annál kevésbé, mert ő ezt eltitkolta. A körmönfont, jellegzetesen kapitalista felfogású védekezést a jórészt írókból álló bíróság nem fogadta el. Tudomásul vették, hogy Vértesi a történtek után visszalép a szerkesztéstől, és a rövid felmondási idő miatt az akkori viszonyokhoz képest igen jelentős összegű kárpótlást, 800 forintot ítéltek meg részére.

42 Az eljárás irodalmi körökben hatalmas felháborodást keltett. A munkatársak túlnyomó része otthagyta a Deutsch lapokat. Többen, így Bérezik Árpád, Dóczi Lajos visszautasították a nekik felkínált szerkesztői tisztet, míg végül Ágai Adolf vállalta ezt, a kiadó élclapjának, a Borsszem Jankónak kormánypárti meggyőződésű szerkesztője, aki nem osztotta 39 Mo. és a Nv. 1870. Melléklet a 39. sz.-hoz. 1—2. I. 40 U. o. 47. sz. 563. 1. 41 U. o. 47. sz. 563. 1. 42 Magyar Űjság 1870. 240. sz. okt. 19. és 265. sz. nov. 6. 12 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei ГП. — 6158 177