AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár története a szerzetesrendek feloszlatása korában (1773–1790)

politikai jellegű állásfoglalás volt II. József szemléletével szemben, aki a katolikus valláshoz való tartozást nem tartotta állami állás elnyerése előfeltételének. Felfogásának az 1784-i egyetemi kinevezések során is érvényt szerzett. Az egyetemi s általában a magyarországi hatóságok mindent elkövettek, hogy ennek az irányzatnak gátat vessenek. Számunkra nem okoz meglepetést tehát az az 1788 elején kelt királyi végzés, mely a másodőri állásra Schwartner Mártont nevezte M. Személyében az Egyetemi Könyvtár megbízható, komoly és tudós munkatársat kapott, aki a hozzá hasonló Schönvisnerrel együtt évtizedeken keresztül — teljes békességben — biztosította a magasszintű könyvtári munkát. Korszakunk utolsó éveiben tehát a könyvtár Pray György igazgató mellett Schönvisner István első őrből, Schwartner Márton másodőrből, Tömör József első írnokból, Rossy Ignác másodírnokból (Hoxa hamarosan kivált a kötelékből!) és Rocsnik Ignác szolgából állott. Az igazgató és az első őr egyetemi tanári pótlékot kaptak 500 Ft-os fizetésük mellé; Schwartner illetménye 600 Ft, az írnokoké 300—300 Ft volt. A szolga 150 Ft-ért dolgozott.

66 A könyvtár állományának további gyarapodását átalakulását elsősorban az abolíciós könyvanyag beolvasztása szabta meg. Az IG munkálatairól szóló, többször idézett tanulmányokból tudjuk, hogy a jezsuita könyvanyagból milyen mennyiséget kívánt az akkori két igazgató beolvasztani. Bretschneider 15 000 kötetével szemben állt Pray 3000, később kb. 5000 kötetes terve. Ismerjük azokat az alapelveket is, melyek ezt a meglehetősen nagy eltérést kialakították. Érdekes módon ismét Bretschneider képviselte a ,,könyvtárosibb" felfogást: figyelembevette a különböző kritikai kiadások apparátusai közti különbséget, a már meglevő példányok állapotát stb. Vele szemben Pray —• mint Bruckner szellemesen jegyzi meg — szigorúbban ragaszkodott a jozefinista könyvtárfejlesztési elvekhez, mint nagy jozefinista ellenfele. Ö csupán az egyetemi oktatás szempontjait tartotta szem előtt. Bretschneider viszont — néhol talán túlzott mértékben — a válogatás során az Egyetemi Könyvtár akkor nemzeti könyvtári jellegére figyelt fel. Pray р. о. a Bibliából minden nyelven csupán egy-egy példányt óhajtott megtartani. Csonka teológiai művekhez még akkor sem ragaszkodott, ha azok ősnyomtatványok voltak. Jogi vonalon megelégedett a jogfilozófia válogatott anyagával. Orvosi vonatkozásban csak az új eredményeket tartotta jelentősnek. Aristoteles és Platón arab és spanyol kommentátorait feleslegesnek vélte. Történeti vonatkozásban a régi kiadásokat, az új feldolgozásokat és az exotikus nyelveken írt forrásokat jelezte elsőrendűen fontosnak.

67 Nehezebb kérdés annak eldöntése, hogy vajon tételesen hány kötet került be az Egyetemi Könyvtár polcaira a jezsuita, majd az egyéb szerzetesi anyagból. Erre számszerű választ egyik tanulmány sem ad, ami m EK 1789. s. d. 67 OL Magyar Kancellária Acta .gen. 1783/2966. 125