AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

kesztésével kapcsolatos, az autonómoké viszont a címfej és a rendszó' megválasztásának a kérdését veti fel. Az előbbi terület módszereit és szabályait azok az alárendelt tárgyak, az utóbbiét pedig azok az autonóm tárgyak határozzák meg, amelyekről a leíró katalógus keretében felvilágosítást nyújtunk. A leíró katalógus használhatósága mindenekelőtt az utóbbi terület problémáinak a szerencsés megoldásától függ — ezért ez a. címleírás elméletének fontosabbik és legtöbbet vitatott része, amely ismét két részterületre oszlik: az első a címfej megválasztásának, a második a címfej formájának s a rendszó megválasztásának a kérdéseit öleli fel. Jelen írásunk az előbbi részterület problémáinak a tisztázásához kíván hozzájárulni s így persze a címleírás autonóm tárgyainak vizsgálatára szorítkozik. A katalogizálás autonóm és alárendelt tárgyait elválasztó határvonal érvénye azonban nem abszolút. A nyomdász neve és a nyomtatás éve az alapvető katalogizálás, vagyis a nem speciális anyagok katalogizálásának vonatkozásában alárendelt tárgyak; viszont az csnyomtatványkatalogizálás területén, ahol legalább mellékbejegyzéseket kapnak, autonóm tárgyaikká válnak. De még magának az alapvető katalogizálásnak a területén belül is igen gyakori az olyan tárgy, amely hol autonóm, hol pedig csak alárendelt jelleggel lép fel. Egy gyűjtőkötetbe foglalt tanulmány például, amelyről szerzője neve és saját címe alatt mellékbejegyzés készült, autonóm tárgy, de ha ugyanezt a tanulmányt csak a címleírás szövege említi s mellékbejegyzés nincsen róla, akkor már alárendelt tárggyá válik. Az alárendelt tárgyak jórésze tehát potenciálisan autonóm tárgy, s csak az a tény, hogy saját megkülönböztető jegyeik alatt nem tesszük megtalálhatóvá, degradálja őket alánrendelt tárgyakká. Hiszen így már csupán egy tőlük különböző tárgynak az övékétől eltérő jegyei alapján hozzáférhetők, ami végeredményben azt jelenti, hogy a katalógusban való feljegyzésük elveszti öncélúságát és egy másik, egy autonóm tárgy pontosabb meghatározásának vagy — olykor nem is a leíró katalógus célkitűzéseit szolgáló

12 — közelebbi jellemzésének az eszközévé válik. Témánk második fontos leszűkítése, hogy az autonóm, tárgyak egy részét is kizárjuk vizsgálódásainkból, ti. azokat, amelyek sohasem lépnek fel az alapvető katalogizálás területén autonóm tárgyakként, nem tartoznak e területnek még potenciálisan autonóm tárgyai közé sem. Az első kérdés itt az, hogy mit is értünk egészen pontosan „alapvető katalogizálás" alatt? 2 Címleírásainkban a leírt elemi tárgyaknak, s különösen e tárgyaik tartalmának a közelebbi jellemzését szolgáló adatok között köztudomásúlag vannak ugyanis olyanok is, amelyeknek a beiktatását a leíró katalógus funkciói nem indokolják. Ezek azért kerülnek bele címleírásainkba, mert a tárgyi katalógusok használóinak jó szolgálatot tehetnek — tárgyi totalógusaink bejegyzéseiül ugyanis ökonómiai okokból általában változtatás nélkül ugyanazokat a címleírásokat használjuk fel,, mint leíró katalógusunkban. 9