AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

Éppúgy, mint a második funkció, a harmadik is csak az esetek kisebbik részében válik el világosan az elsőtől, ti. olyankor, amikor a szerzőnek több neve (beleértve az írói neveket, álneveket is") vagy névformája ismeretes, s a katalogizálandó darab nem az egységesített nevet Ш. névformát viseli, valamint a névtelenül megjelent kiadások esetében. Ha ezeknek a feltételeknek egyike sem forog fenn, a harmadik alapfeladat latens marad: az első alapfeladat ellátásával automatikusan ez is megoldódik. A harmadik alapfeladat elemzésénél természetesen ugyanazok a teendők várnak reánk, mint az első kettőénél: megkell vizsgálnunk először, hogy itt valóban alapfeladatról, másodszor, hogy valóban különálló, sui generis alapfeladatról van-e szó, és harmadszor, hogy fontosság, rangsor szempontjából hogyan viszonylik ez a feladat az első kettőhöz. E teendők elvégzése azonban itt már kevésbé lesz vesződséges, mert bizonyos közös kérdésekre az első két funkció tárgyalásánál már megkaptuk a választ. Egyébként ellentétben az első két funkció elemzésénél követett eljárással, itt a második kérdés vizsgálatát vesszük elsőnek sorra. Ezt az indokolja, hogy a szokványos formula szerint a harmadik funkció nem önálló funkció, hanem a „műveket" illető információadással együttesen képezi a második funkciót, szóval ennek — általában elsőként emlegetett — része. Érvelésünket könnyebben hozzáférhetővé teszi, ha ebből a közfelfogás által elfogadott álláspontból indulunk ki. Persze, a hagyományos felfogástól függetlenül is, mindenképpen fel kellene vetnünk a kérdést, hogy a harmadik alapfeladat valóban a másodiktól különböző feladat-e, hiszen a kettő lényege között is van rokonság — mindkettő összetartozó anyag egybegyűjtését, a katalógus anyagának egy bizonyos szerves csoportosítását követeli meg —, még feltűnőbb azonban a rokonság a két feladat megoldásának eszközei, technikája között. A szóban forgó második kérdés persze a harmadik alapfeladatnak nemcsak a másodikhoz, hanem az elsőhöz való viszonyára is vonatkozik — logikailag tehát mindenekelőtt arra kíván választ, hogy a harmadik az elsőtől különböző, különálló alapfeladat-e. Ennek a kérdésnek az eldöntése azonban nem okoz nehézséget. Az első és a harmadik feladat között olyan rokonság, mint a második és a harmadik között, nyilvánvalóan nincsen. Hiszen az első lényege a könyv-egyedek atomizált tömegének tekintett állomány megragadása, az egyedek közti minden kapcsolatra való tekintet, minden csoportosító, szervesen rendező szándék nélkül. A két feladat tehát jellegében nemcsak idegen egymástól, hanem bizonyos szempontból egyenesen ellentétes egymással, s így még kétség sem merülhet fel aziránt, hogy a harmadik funkció az elsőtől élesen elkülönülő feladat. Gondos vizsgálatot igényel azonban a második és a harmadik alapfeladat egymáshoz való viszonya. Az általában elfogadott felfogás, mint mondottuk, a kettőt egy kalap alá fogja, mintha egyetlen funkció két különböző részéről, összetevőjéről, vagy megnyilvánulási formájáról lenne szó, s ennek megfelelően mindössze két katalógusfunkciót ismer. A PT formulája is két alpontra tagolja a funkciókról szóló 2. §-t, az 5- §-ban pedig kifejezetten a 2. §-ban említett két funkcióról szól. Az első szerző, aki határozottan a leíró katalógus három különböző funkciójáról beszélt és rámutatott arra, hogy a második és a harmadik funkció teljesen különálló feladatok, Eva Verona volt.

18 Álláspontját azóta már mások is magukévá tették.

19 Az alábbiakban E. Verona talpraesett érvelését szeretném kikerekíteni, néhány új szempont felvetésével teljesebbé tenni. Verona, id. mű, 79- 1. Jolley. id. mű, 4. 1. — E. L. Tate: Main entries and citations (— The Library Quarterly. April 19бЗ). 38