AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

is meg kell állapítanunk, hogy szabályzataink és szakirodalmunk állandóan használják e terminust anélkül, hogy egy ilyen világos elhatárolás kísérletének valahol is nyoma lenne. Szabályzataink nem egyszer váltogatva használják a könyv és a mű kifejezéseket, hol a könyv, hol a mű megjelölésére,

13 sőt a Porosz instrukciók, amelyek előszeretettel használják a Schrift szót többnyire e két fogalom együttes megjelölésére, a legnagyobb természetességgel alkalmazzák ugyanezt a terminust olyankor is, amikor az összefüggés világosan mutatja, hogy e két különböző dolognak csak egyikéről vagy másikáról van szó. Újabban általában már óvatosabban használjuk a két terminust, de a kettő közötti határ rögzítésére még csak kísérlet sem történt sehol. Hogyan lehetséges ez? — hiszen a katalógus második funkciójának a megformuláz ásat nyilván mindenki e két fogalom ellentétességére vagy legalább is világos különbségére alapozza! Nem kell az említett mulasztásnak szükségszerűen azzal a következménnyel járnia, hogy szabályzatainkba ezen a réven hiányosságok, bizonytalan tartalmú rendelkezések csúsznak bele? Hiszen világos, hogy ha szabályzataink más-más elbánást írnak elő a könyvek és a művek számára, de hallgatnak arról, hogy hol végződik a mű és hol kezdődik az a könyv, amelyet mint művet már nem kell katalogizálni, ez nem maradhat kellemetlen következmények nélkül. A MÁSODIK ALAPFELADAT VALÓSÁGOS TARTALMA Ezen a ponton azután újabb meglepetéssel szolgálhatunk. A mű és a könyv közötti határvonal megvonásának elmulasztása a gyakorlatban egyáltalában nem okoz bajt. Ha ugyanis szemügyre vesszük az általánosan elterjedt gyakorlatot, kiderül, hogy a szóban forgó két katalógusfunkció szemszögéből azoknak a könyv- illetve kiadványtípusoknak a kezelése, amelyek a legtávolabb állnak a mű pólustól, semmiben sem különbözik azokétól, amelyek a legközelebb vannak hozzá. A Pickwick Papers vitán felül mű; nem lehet tehát kétséges, hogy katalógusunknak egy helyen összegyűjtve is számot kell adnia összes kiadásairól, hogy tehát nem elég, ha az egyes kiadásokat a rajtuk szereplő különböző szerzői nevek és címformák alatt szerepelteti. Viszont az a kiadvány, amely pl. a Pedagógiai évkönyv címet viseli, és nyolc egymással semmi tartalmi kapcsolatban nem álló tanulmányt közöl a pedagógia legkülönbözőbb területeiről, nyilvánvalóan nem minősül műnek. Ennek ellenére azonban a fejlettebb gyakorlat nem elégszik meg azzal, hogy a katalógus erről a kiadványról, és annak lényegében változatlan, de Tanulmányok a pedagógia köréből címmel ellátott második kiadásáról beszámol a két különböző címnek megfelelő két különböző ponton, hanem emellett éppúgy mint a Pickwick Papers esetében, szükségesnek tartja a kiadások címleírásainak a katalógus egy helyén való egybegyűjtését is. Ugyanez áll egy régi folyóirat vagy újság utánnyomására is, ha ezt pl. az utánnyomást hangsúlyozó új címmel adják ki — pedig világos hogy itt sem állunk művel szemben. S ez a gyakorlat vitathatatlanul célszerű is, logikus is. Ha szükségesnek tartjuk, hogy a katalógus ne csak arról informálja az olvasót, hogy egy regénynek egy bizonyos szerzői név és címforma alatt megjelent kiadása megvan-e a könyvtárban, hanem megkívánjuk, hogy eléje tárja egy helyre csoportosítva az illető regény mindama kiadásait, amelyekkel a könyvJó példa erre az A. L. A.-szabályzat compiler-deíimció)a. Ld: A, L. A. cataloging rules for author and title entries. 2. ed. 1949- 230. 1. 29