AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

E KÉT FELADAT KÉT KÜLÖN ALAPFELADAT-E ? A PT 2.1 és 2.2b pontjaiban körvonalazott funkciókra vonatkozólag feltett első kérdésre az eddigiek megadták a választ: ezeket a feladatokat ma valóban a leíró katalógusok elsőrendű feladatának kell tekintenünk. Következő feladatunk, választ adni arra a kérdésre, hogy valóban indokolt-e a szóban forgó két feladatot két különböző, sui generis feladatnak minősíteni? Azt már láttuk, hogy a két funkció ellátásának az eszközei különbözőek. Ez a körülmény azonban nem dönti el a feltett kérdést. A legtöbb komplex feladat teljes megoldása csak több különböző eszköz párhuzamos igénybevételével érhető el. Kérdés, a két emlegetett funkció nem képez-e szintén egyetlen egységes feladatot, amelyet csak több eszköz együttes bevetésével oldhatunk meg? Aki e két feladatban nem lenne hajlandó két teljesen különböző, önálló katalógusfunkciót látni, az ezt az álláspontját a következő igen kézenfekvőnek látszó érveléssel támaszthatná alá. A könyvtáros és az olvasó számára a mű mindig csak egy könyvbe öltöztetve jelenik meg. Könyves mű az ő számukra mindig ugyanannak az egyetlen, oszthatatlan jelenségnek két különböző aspektusa csupán. Ennek a ténynek felel meg az az ősi könyvtári tradíció, hogy katalógusaink erről a két oldalról mindig egyetlen címleírásban adnak számot. Igaz, hogy az esetek kisebbik részében ezt az egyetlen címleírást két különböző címfej alatt soroljuk be a katalógus két különböző pontján — de ez önmagában nem elegendő ok arra, hogy két különböző funkcióról beszéljünk. Hiszen, amint erről már volt szó, általában vállaljuk azt, hogy bizonyos, a célszerűség és gazdaságosság által megszabott határok között megkönnyítsük az olyan olvasó számára is a címleírás megtalálását, aki nem ismeri pontosan egyrészt a könyv formai jegyeit, másrészt az eme jegyek közötti választásra vonatkozó katalogizálási szabályokat — s ennek a törekvésünknek a szolgálatában gyakran helyezzük el ugyanazt a címleírást a katalógus több helyén, például a könyv címe és testületi szerzőjének neve, vagy címe és szerkesztőjének neve alatt. Ezekben az esetekben nem beszélünk két különböző feladatról, csak egyetlen feladatnak a körültekintőbb, hatékonyabb ellátásáról, a hiányos tájékozottságú olvasó szükségleteire való tekintettel. Vajon nem egyszerűen erről van-e szó akkor is, amikor két különböző szerzői névforma vagy két különböző cím alatt sorolunk be egy címleírást? S nem ennek az egyszerű dolognak a fölösleges elkomplikálása-e az, hogy itt két különböző funkcióról beszélünk? Nem tagadható, hogy ez az érvelés megvesztegető — de a rögtön kínálkozó ellenérv még kézenfekvőbbnek látszik. A KÖNYV ÉS A MÜ FOGALMA Ezt az ellenérvet úgy fogalmazhatjuk meg, hogy könyv és mű különnemű jelenségek — a könyv anyagi, a mű szellemi jelenség. Igaz ugyan, hogy a köznapi beszédben egy komplex jelenséget értünk könyv alatt, amelynek egyik komponense anyagi, a másik szellemi jelenség; csak a kettő —- nyomdatermék és tartalom — együttese alkot könyvet. Abban a pillanatban azonban, amint a könyv szót szembeállítjuk a mű szóval, az előbbi jelentése rögtön az anyagi komponensre szűkül össze, miután a szellemi komponenst most már a mü szóval jelöljük. Ez tisztán szellemi jelenség, amely minden anyagi megjelenési formától, tehát minden könyvtől függetlenül is létezik és egyszerre számos könyvben jelenhetik meg 26