AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Egyéb tanulmányok - Hermann Zsuzsanna: Egy humanista karrierje (Balbi Jeromos)

élt, 1530-ban részt vett V. Károly bolognai koronázásán, a koronázás ideológiai alátámasztásaként megírta a De coronatione c. művét, és minthogy ezt Rómában indexre tették, oda többé visszatérni nem mert. A történelmi események, a különböző követjelentések és nem utolsósorban Balbi műveinek kronológiai elemzése alapján azonban ennél nemcsak többet tudhatunk meg, hanem azt is, hogy miért következett be és miben á\\t „pdpa-ellenessége" és „egyházreformátori meggyőződése". Balbinak 1527-ig írt műveiben nemhogy semmiféle pápaellenes vagy egyházreformátori mozzanatot nem találunk, hanem a pápának olyan mértékű felmagasztalását olvashatjuk bennük, ami a szokásos humanista ajánlások stílusát is felülmúlja.

06 Amit Balbi egyházpolitikai nézeteiről ez időben tudunk, az egyrészt Luther-ellenessége,

67 másrészt az, hogy a cseh utraquisták ellen folytatott harcban mintegy szakembernek számított.

08 1527 után írt műveiben azonban a dicsőítések már nem a pápának szólnak, a pápával szemben egész más hangnemet üt meg.

6ü E két korszak között az az esemény játszódott le, amely Balbin kívül még igen sok ember életében és bizonyos fokig a pápaság történetében is törést okozott: Rómának a császári seregek által történt feldúlása 1527 májusában. A Saceo di Roma véget vetett Balbi addig felfelé ívelő karrierjének. Hogy Balbit személyesen is érintette Róma feldúlása, azt unokaöccsének, Giovanni Barozzinak egy leveléből tudjuk meg. Barozzival Balbi már az 1524-i velencei követséget alatt felvette a kapcsolatot,

70 majd magával vitte, vagy magához hívta Rómába, ahol együtt laktak Balbi házában.

71 № Ad dementem VII. De virtutibus liber I. és III. Kéziratból közli Retzer. Opera. 2. 234—324. 1. Az egész mű lényegében a pápa dicsőítése, jóformán minden konkrétum nélkül, ezért nehéz időhöz kötni. Minthogy azonban hosszasan dicsőíti a Medicieket és azok firenzei hatalmának visszaállítását, mindenképpen 1527, a Medicieknek Firenzéből való újabb kiűzése előtt írhatta. Az egész hangnemből ítélve valószínűnek látszik, hogy e munkáját ajánlólevélnek szánta a pápai udvarba való bekerüléséhez. Ad dementem VII. Pont. Max. De civili et bellica fortitu inie liber, ex mysteriis poetae Vergilii nunc primum depromptus, cui additus est alter, continens Turcarum originem, mores, .... Romae, 1526, apud F. Minutium Calvum. Ugyanez megjelent h. és é. nélkül, és a két rész különállóan is, a második ,,Ad dementem VII. pont. max. De rebus Turcicis liber" címmel, Rómában, 1526-ban. 67 Ismeretes rendkívül elítélő véleménye Lutherról, miután az 1521-es wormsi birodalmi gyűlés alkalmával Werbőczivel együtt beszélt vele. — 1523-ban Ferdinánd követeként a pápa előtt tartott beszédében nemcsak a törökök, hanem a lutheránusok elleni harcra is buzdított. Jovius szerint egy ezután tartott gyűlésen éles szavakkal szólította fel cselekvésre VI. Hadrián pápát. (P. Jovius: Vitae virorum illustrium. 2. torn. Basileae, 15Ó7. 267. 1.) — Az 1524-i nürnbergi birodalmi gyűlésen ugyancsak felszólalt Luther ellen. (Deutsche Reichstagsakten. Jüngere Reihe. 4. Bd. 770. 1.) 158 Campeggio írta J. Sadoletonak 1524. október 21-én Bécsből: a cseh kérdésben meg kell hallgatni Balbit, aki „persona erudita et molto cxperimentata di quest cose di qua". Ld: Monumenta Vatícana Hung. 2. ser. 1. tom. 55. 1. 69 Ad Pomp. Columnam De pace inter Christianos principes ineunda. Kéziratból közli Retzer: Opera. 2. 177—234. 1. De futuris Caroli Augusti successibus vaticinium. Bononiae, 1529, in aedibus J. B. Phaelli. Ad Carolum V. Impe. De coronatione. Bononiae, 1530, J. B. Phaellus és Lugduni, 1530, S. Gryphius. Ad dementem VII. pont. max. De fortuna et provideniia libri II. Kéziratból közli Retzer. Opera. 2. 324—481. 1. 7U Sanuto. 36. tomo. 556—557., 589- h. 71 1526. dec.-ben írt jelentés szerint: „ . . . sier Zuan Barozi ё a Roma in casa di suo bárba . . . '' . Sanuto. 43. tomo. 421. h. 236