AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

:

Az ellenzék természetesen azonnal észrevette, milyen taktikát alkalmaz a kormány, miképp igyekszik kivédeni a támadást, és nem maradt tétlen. A sajtóban tett kísérletet arra, hogy megakadályozza a kormány és Pulszky ellen indított offenzíva Csontosi felé terelését. A Budapesti Hírlap már 1892. november 6-án leleplezte a kormány akcióját: „. . . a mint ezt a rút, a nemzet műveltségi reputációját mélyen sértő ügyet szövik és viszik, nyilvánvalóképp azon vannak, hogy az ismeretes »bűnbak « [ti. Csontosi] feláldozásával — mely ebben az esetben hozzá bűnös is, tehát annál alkalmatosabb — elüssék a dolgot s egy bűnös boldogtalannak a hátán meneküljenek azok, akiknek az ellenőrzés tiszte hivatalos állásukból és esküjökből folyó kötelességük vol t." Ezután Pulszky személyes bűnei kerültek terítékre, főként azok, melyeket Várady interpellációjában később ugyancsak szóba hozott. A legleleplezőbbet idézzük csak: a Könyvtárban becses kútfőket elveszítenek, „ugyanakkor gyönyörködhet a világ az első sorban felelős igazgató politikai cikkeiben is (a melyek р. o. azt vitatják nagy buzgósággal, hogy Apponyi Albert gróf nem való a kormányzásra)." A kormány ennek ellenére egész idő alatt kitartott eredeti taktikája mellett. Már a Várady-féle interpellációra adott előzetes miniszteri válaszában is azt hangoztatta Csáky, hogy a Múzeum igazgatóját „semmiféle mulasztás sem terheli", ugyanezt ismételte meg a végleges válasz előestéjén a szabadelvű párt értekezletén 1893- január 13-án is. Csáky a pártértekezleten kifejtette, hogy a „lelketlen visszaélések" nem ok arra, hogy „esetleg elmozdítsa azt a családot, a mely az egész múzeum ügyeit vezeti" .

68 Emlékeztetnünk kell arra, amit Csáky Várady interpellációjára adott miniszteri válaszában a kézirateladásokról mondott, vagyis hogy ez a Széchényi Könyvtárban régóta fennálló gyakorlat volt. A baloldal, vagyis a függetlenségi párt ennek ellenére „panamát" emlegetett, majd amikor a miniszter Majláth és Csontosi felelősségét hangoztatta, a szélsőbal, tehát a nemzeti párt „Az igazgatót terheli a felelősségi" közbekiáltással szakította félbe. Csáky a Pulszky-család személyi kapcsolataira vonatkozó vádat is visszautasította, hangsúlyozva, hogy a könyvtár kivételével a Múzeum valamennyi osztályában teljes a rend. Az, hogy három múzeumi tisztviselő rokonságban van Pulszkyval, eddig nem okozott bajt, mert nincsenek vele elszámolási viszonyban, a könyvtár őre pedig nincs vele rokonságban.

69 Várady természetesen nem fogadta el a miniszter válaszát, hiszen a mulasztásokért felelősnek mondottak elbocsátása — a büntetés szokatlanul súlyos volta ellenére — nem jelentett eredményt az ellenzék szempontjából. Számukra nem a Könyvtár ügyeinek rendezése, hanem a kormány lejáratása, Pulszky kibuktatása lett volna az eredmény, ez pedig csak akkor történhetett volna meg, ha sikerül bebizonyítaniok, hogy valóban „panamáról", csalásról, sikkasztásról volt szó, olyan dolgokról, melyekért Pulszky maga is felelős, sőt, mivel őt fedezni akarta, a kormány is belekeverhető. Éppen ezért követelte Várady, hogy az eltűnt kódexek ügyét adják át a bíróságnak. A lopások és a rendetlenség azt bizonyítja szerinte, hogy az intézet élén álló igazgató nem törődik hivatásával, mert Pulszkynak nem az volna a feladata, „a mit. . . művel, midőn politikával foglalkozik és politikai cikkeket ír". Mindenért az igazgatót tette felelőssé, mert csak tudománnyal lett volna szabad foglalkoznia, és nem politikával. Ezért „vele szemben köteles a miniszter eljárni". Erre Várady minduntalan vissza-visszatért, elárulva, hogy kifejezetten politikai szempontok vezették: „. .. nincsen ember, aki a hivatalos kötelességei rovására annyira más dolgokkal foglalkoznék, mint a museum igazgatója". A jobboldalról közbeszóltak: „Joga van hozzál" Várady szerint azon68 „Az elveszett relikviák" Pesti Napló 1893- jan. 14. 7. p. 69 Napló 1892—1897. 7. köt. 366—368. p. 12 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei II. — 64153. — 177