AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

meghúzódik. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a tervezett vizsgálathoz hiányzik az egységes kiindulási alap. E nehézség azonban csak látszólagos. A célszerű eljárás számunkra nyilván az, ha minden egyes kérdésben a ma kifejezésre jutó álláspontok közül a legfejlettebbet tesszük kritikai vizsgálatunk tárgyává — vagyis azt, amely az illető katalógusfunkciót a legmeszszebbmenően oldja meg. S itt önként kínálkozik az a formula, amelyet az 1961. évi párizsi katalogizálási konferencia szabályzattervezete (a továbbiakban: PT) a funkciók kérdését illetőleg elfogadásra ajánl. Ezzel a formulával nyilván a világ könyvtárosainak többsége egyetért, — ezt nemcsak az bizonyítja, hogy a párizsi konferencia, amely magas fokban reprezentatív testület volt, majdnem egyhangúlag fogadta el, hanem az is, hogy e formula lényegileg összhangban van a legmodernebb elméleti megnyilatkozásokkal és szabályzatalkotási törekvésekkel.

2 Ez persze önmagában semmit sem érne, ha a formula nem felelne meg az előbb felállított feltételnek: ha az összes álláspontok között nem ez lenne az, amely valamennyi ma megkövetelhető katalógusfunkciónak a legmesszebbmenő ellátását képviselné. A formula azonban ennek a feltételnek is megfelel — a funkciók lényegét illetőleg, amint ezt meg fogjuk látni, a legfejlettebb álláspontot képviseli. Ugyanezt a PT kiegészítő rendelkezéseiről nem mindig mondhatjuk el: a funkciók ellátásának módját és mértékét illető e rendelkezések egyike-másika megáll a félúton. Erről alább a megfelelő helyeken lesz még szó. A részletrendelkezések e hiányai azonban nem érintik az alapformulát, s így ezt joggal tehetjük kritikai vizsgálatunk kiindulópontjává. Ez érvelésünk ökonómiája szempontjából igen nagy előnyt jelent, mert felment bennünket a mai rendkívül bonyolult nemzetközi katalogizálási gyakorlat és a funkciókat illető közfelfogás részletes felmérése alól. A PT-nek a katalógusfunkciókra vonatkozó alaptételét 2. §-a tartalmazza, amely a következőképpen hangzik:

3 2. A KATALÓGUS FUNKCIÓI A katalógus legyen hatékony eszköze a következők megállapításának: 2.1 megvan-e a könyvtárban egy bizonyos könyv; 2.2 a) egy bizonyos szerzőnek milyen művei és b) egy bizonyos műnek milyen kiadásai vannak meg a könyvtárban?* - így pl. Lubetzky, S.: Cataloging rules and principles (Washington, 1953, Library of Congress) с nagyjelentőségű tanulmányával (Id. а Зб. 1-já), és az A. L. A. katalogizálási szabályzattervezetének különböző verzióival (Id: Code of cataloging rules. Author and title entry. An unfinished draft for a new edition of cataloging rules, prepared for the Catalog Code Revision Committee by Seymour Lubetzky. Ed. by the A. L. A. March i960, (soksz.)

—IX. 1. —és ugyanehhez: Additions, revisions and changes. September I96I. (soksz.)—

2.1.) 3 Preliminary official report, I. F. L. A. International Conference on Cataloguing Principles. Issued by A. H. Chaplin. London, 8th November, I96I. (soksz.) 3-h — Magyar fordítását Id: Könyvtári Figyelő. 8. évf. 1962. 1. sz. 2.1. 4 A PT 2.1 pontja még egy mellékmondatot is tartalmaz, amely így hangzik: „ . . . mely a) szerzője és címe alapján, vagy b) ha a szerzőt a könyv nem nevezi meg, csak címe alapján, vagy c) ha a szerző és cím nem alkalmas vagy nem elegendő a könyv azonosításához, valamely más a címet pótló adat alapján ismerhető fel". Ezt a cutteri hagyományokra visszanyúló toldalékot azért hagytuk ki a fenti idézetből, mert az első funkció olyan megközelítő meghatározásához, amilyent a többi funkciókat illetőleg az idézett 2.2 pont nyújt, teljesen fölösleges, — s emellett még egészen elhibázott is: egy könyv csak akkor ismerhető fel, csak akkor azonosítható vagy szerzője és címe, vagy csak címe, vagy valamely címet pótló adata alapján, ha a benne foglalt mű más kiadásban nem jelent meg, és a katalógushasználó II)