AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Vértessy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének története

gomi Bibliotheca), a protestáns főiskolákon (Debrecen), városi gyűjteményekben (Bártía) és elég kis számmal magánkézben. Mindent figyelembe véve azoknak az inkunábulumoknak a számát, amelyek a XV., XVI. században is és a XVIII. század végén is magyarországi kolostorok, iskolák, intézmények és magánszemélyek kezében voltak, — ideértve az Egyetemi Könyvtárba kerülteket is — nem becsülöm 1500—1700 kötetnél többre.

20 Ez a becslés talán nem jár messze az igazságtól, bár tudom, hogy következtetéseim elég ingatag alapon nyugszanak. Ezért kívánatos lenne, ha a további kutatások pontosabb adatokat tudnának szolgáltatni. A XVIII. század végi és a XIX. század eleji magyarországi inkunábulum-állomány ennél jóval több, de ennek nagy hányada külföldről újabban beszerzett anyag. Szily János szombathelyi püspök például 1795-ben Kurcz Antal nevű megbízottja révén Bécsben egyszerre 96 ősnyomtatványt vásárolt.

21 Esterházy Károly egri püspök és Kollonich László kalocsai érsek külön ügynököket foglalkoztatott Bécsben, Münchenben, Rómában, hogy árveréseken ősnyomtatványokat és más értékes műveket vásároljanak számukra.

22 Ugyanekkor és még inkább a XIX. században a főúri és más bibliofilek sok régi könyvet vettek külföldön. Csak két nevet említek, Jankovich Miklósét és Vigyázó Ferencet. Hagyatékukból származik a Széchényi Könyvtár, illetve az Akadémiai Könytár inkunábulumainak tekintélyes hányada. Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatványai a XVIII. század végén nemcsak mennyiségükkel tűnnek ki, hanem minőségükkel is, sok ritka példány, sőt néhány unikum is akad köztük. Ilyen egy Baselben I486 és 1491 között nyomott pálos breviárium, amely — sajnos — elején és végén csonka (Ősny. 812/a).

23 Unikum Balbus Catholiconjának 288 levél terjedelmű 1492. évi velencei kiadása (Ősny. 965 — H 2262) és Laudivius Zacchiae Szent Jeromos életrajza (Ősny. 862), amely Antoninus korábban említett Confessionaléjával és Johannes Han pozsonyi kanonok 1480-ban bocsájtott búcsúlevelével együtt a második magyar ősnyomda három ismert terméke közé tartozik.

24 A gyűjtemény kötetei közül négy került ki 1470 előtt a sajtó alól, valamennyi keltezetlen. Egy közülük, Szent Ágoston De arte praedtcandija. a mainzi Fust-Schöffer műhely terméke 1467. március előttről, (Ősny. 789 — H 1957) a másik hármat pedig az 1465—68 közti években Strassburgban nyomták. Ez utóbbiak a következők: Johannes Chrysostomus: Homiliae super Matthaeum (Ősny. 872 — H 5034), Szent Ágoston: De arte

praedicandi (Ősny. 790 — H 1956) és Petrus Lombardus: Sententiarum libri IV (Ősny. 867 — H 10184).

25 Az impresszumadatok nélküli nyomtatványok szinte külön csoportot alkotnak az ősnyomtatványtárban. Tulajdonosbejegyzést hiába keresünk bennük, többségük nincs említve a Pestre költözés után kezdett nagy kötetkatalógusokban, és jelentős hányaduk csak néhány levél terjedelmű. Minden valószínűség szerint abolíciós eredetűek, a beléjük 20 Kötetszámról nem beszél, de hasonló következtetésre jut Borsa Gedeon. Ld: A magyarországi ősnyomtatvány-gyűjtemények. OSZK évkönyve. 1957. Bp., 1958. 146—171 1. 21 Géfin Gy.: A szombathelyi egyházmegye története. 1. köt. Szombathely, 1922. 147—lói 1. 22 Ld. Borsa i.m. 23 Hóman В.: Pálos breviáriumok és missalék a XV.—XVI. századból. MKSz. 1914. 299—3011. — Soltész, E.: Die Erstausgabe des Pauliner-Breviers. Gutenberg Jahrbuch, i960. 132—140 1. 24 Soltész, E.: Eine Unikum-Inkunabel der Budapester Universitätsbibliothek. Gutenberg Jahrbuch. 1958. 59—681. 25 A négy régi ősnyomtatványt megemlíti Borsa is i. m.-ben. 119