AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Balázs János–Keresztényi József–Podonyi András–Zsidai József: A leltározás néhány kérdése hazai tudományos könyvtárainkban

rary Journal meg szeretné állapítani, mi az oka annak, hogy egijes könyvtárosok úgy beszélnek a leltárkönyvről, mintha ezt a nevetséges, időpazarló eszközt csak a hagyományokhoz makacsul ragaszkodó félkegyelműek őrizgetnék, mások viszont úgy, mintha senki sem nélkülözhetné, aki valamit is ad a szakmai színvonal fenntartására. Miért van ez így?"'

a A bennünket elsősorban érdeklő 181 egyetemi és főiskolai könyvtárnak több mint a fele nem is válaszolt a körlevélre; választ mindössze 64 intézmény küldött. A tanulmány megállapítása szerint azonban ez a 64 könyvtár megfelelő keresztmetszetet képvisel mind nagyság, mind pedig az intézetek típusa, földrajzi fekvése és a felvetett kérdéssel kapcsolatos állásfoglalás tekintetében. Mint a tanulmány megállapítja, a beérkezett válaszokat általánosítva, szinte bizonyos, hogy a leltárkönyvet kevesen használják és a jövőben még kevesebben fogják használni. A cikk ebből azt a következtetést vonja le, hogy nincs egyetlen megoldás valamennyi könyvtár számára, az egyik könyvtár rendszerét sohasem veheti át egy másik könyvtár anélkül, hogy saját szükségleteinek megfelelően ne módosítsa. A nagyság és a helyi szükségletek gyakran ugyanolyan mértékben, vagy még jobban befolyásolják az eljárásmódokat, mint az elmélet és a meggyőződés. A választ küldő 64 intézmény közül 9 vezet növedéki naplót, illetve leltárkönyvet, és úgy véli, hogy erre a jövőben is szükség lesz. Ezzel szemben 23 könyvtárnak semmiféle leltári nyilvántartása sincs, és ennek hiányában is megelégedettnek látszik. 32 másik intézmény viszont vezet valamiféle egyszerű, vagy bonyolult nyilvántartást, ezek gyakorlata azonban egymástól igen eltérő. Az utóbbi csoportból 15 könyvtár leltári nyilvántartását a naplóból áthelyezte a helyrajzi katalógus céduláira. Az ezekre feljegyzett adatok az egyes könyvtárak szerint egymástól szintén eltérőek. 12 könyvtár a szóban levő csoportból leltár céljára a megrendelési űrlap egyik példányát használja, de van olyan könyvtár is, amely a számlára jegyzi fel a nyilvántartási (leltári) számot és ezzel beéri. Azonban még azok a könyvtárak is, amelyek vezetnek leltári naplót, többségükben támogatást keresnek ahhoz, hogy felhagyjanak vezetésével, hangoztatva, hogy a leltárhoz kapcsolódó funkciókat (pl. elveszett könyvek árának megállapítása stb.) más nyilvántartások útján is el lehetne érni. Egyre többen jutnak arra az álláspontra, hogy a leltári nyilvántartás olyasvalami, ami valószínűleg jó szolgálatot tett a könyvtárügy fejlődésének valamely szakaszában, amit azonban idők folyamán ki lehet küszöbölni. A kiküldött kérdőívek tájékozódó kérdéseket tettek fel a könyvtáraknak az állományrevízióval kapcsolatos álláspontjára vonatkozólag is. A feleletek szám szerint körülbelül ugyanúgy oszlottak meg, mint a leltári nyilvántartásokkal kapcsolatos vélemények. A választ adó 64 könyvtár közül 32 továbbra is végez teljes, vagy részleges állományellenőrzést, 24 ellenben teljesen felhagyott ezzel a gyakorlattal. 3 válasz nem is említi az állományrevíziót, 5 másik pedig megkerüli a kérdést. Azok a könyvtárak, amelyek nem végeznek állományrevíziót, azzal érvelnek, hogy ehhez a munkához sem személyzettel, sem idővel, sem megfelelő anyagi kerettel nem rendelkeznek, de ha ezek a feltételek rendelkezésükre is állnának, az eredmény akkor sem érné meg az állományrevízióra fordított erőket. Annak ellenére, hogy a fent ismertetett szovjet és amerikai állásfoglalások a leltári nyilvántartások jelentőségét, jövőbeli szerepét a tudományos könyvtárakban egymástól lé3 Library Journal's survey of accession and inventary practices. (A Library Journal szemléje a leltározás és állományrevízió terén követett gyakorlatról.) Library Journal. 1959- 7. sz 1048—1052. 1. 90