AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Balázs János–Keresztényi József–Podonyi András–Zsidai József: A leltározás néhány kérdése hazai tudományos könyvtárainkban

szőrös betű- és számkombináción alapszik. Ugyanis a szám- és betűkombinációk, illetve a sokféle jelből álló jelzet tévedéseket idézhet elő és amellett a munkát is fölöslegesen igényli. A felsorolt leltári fogalmak hozzátapadnak és szinte elválaszthatatlanok a leltár — inventárium — fogalmához; feladatuk tehát a leltározás munkájának helyes ügyviteli és gyakorlati alkalmazásának biztosítása. A felsorakoztatott fogalmakon túlmenően találkozunk a leltározásnál járulékos munkákkal. Ezek a különböző szakmai jellegű statisztikai, az egyes gyűjteményekre vonatkozó sajátos adatok amelyeket esetről esetre megállapítanak és úgy vezetnek, mintha azok szoros tartozékai lennének a gazdasági jellegű leltári munkának. A járulékos munkák az utóbbi években nagyon megnőttek és teljesen háttérbe szorították a leltári alapfeladatokból adódó teendőket. A közös összefonódás azonban hátráltatja magát a járulékos munkák további fejlődését. A leltári feladatok alapjaiban ma sem változtak a korábbiakhoz viszonyítva. Éppen ezért elhatárolhatók a járulékos munkától. A leltározás járulékos munkái kizárólag a könyvtár szakmai munkájához tartoznak, gazdasági vonatkozásai csak átvitt értelemben lehetségesek, ezért helyes a járulékosnak nevezett munkákat a leltári munkától elválasztani és ezeket kizárólag könyvtárosokkal kell végeztetni. Ezt indokolja az is, hogy a járulékos munkák évről évre változhatnak és bővülhetnek, aszerint, hogy mit kívánnak tudni a gyűjteményről a tárgyévben, vagy a tárgyévet megelőző időszakban. De szó lehet a teljes állományra kiterjedő adatgyűjtésről is. A könyvtárak növekvő szerepe egyre jobban megkívánja az adatok olyan részletes gyűjtését, vagy alkalomszerű vezetését, amely az állomány tartalmára, annak tartalmi feltárására vonatkozik. Ilyen jellegű adatok vezetése azonban teljesen megoldatlan a jelenlegi leltári nyilvántartások vezetése során. A könyvtárak előtt álló feladatok tehát megkívánják a munka olyan formájú szervezését már a leltározási munkánál is, amely a funkciók szerinti meghatározáson alapul. A kis állományú és nem jelentősebb évi gyarapodású könyvtárakban a leltári minimumra támaszkodó nyilvántartások szerte a világon jól beváltak, a nagykönyvtárakban a leltári nyilvántartások okmány-, illetve könyvelésszerű vezetése azonban egyre nagyobb gondokat okoz. A leltári nyilvántartás okmány, illetve könyvelésszerű vezetése a nagy szaporulatú könyvtárakban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Egyre nehezebb a leltár lelőhelyjegyzék! és állományellenőrzési funkciójának biztosítása a gazdasági követelmények mellett úgy, hogy a leltári feladatokon kívüli, a leltári adatokból felépíthető különféle állománystatisztikák és egyéb elemző adatok (pl. nyelv, szak stb. szerinti állománymegoszlás) — amelyeknek az állomány fejlesztése és használata szempontjából igen nagy jelentőségük van — a leltári nyilvántartásokkal együtt az eddigi hagyományos módszerrel legyenek megoldhatók. Ezért a legtöbb nagy könyvtár új leltári formák kialakítására törekszik, azonban a helyesnek mondható, minden szempontból kifogástalan formát még úgyszólván egyik sem találta meg. Ez a probléma nemcsak nálunk, hanem külföldön is megoldásra vár. A LELTÁROZÁSI MUNKA JELENLEGI HELYZETE ÉS JÖVŐBELI FEJLŐDÉSÉNEK TENDENCIÁI KÜLFÖLDÖN Mielőtt a jelentős állományú hazai tudományos könyvtárak leltári helyzetét nagy vonalakban áttekintenénk, indokolt, hogy egy-két jellegzetes külföldi példán keresztül érzékeltessük azokat a törekvéseket, amelyek szerte a világon jellemzik a tudományos könyvs^