AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Balázs János–Keresztényi József–Podonyi András–Zsidai József: A leltározás néhány kérdése hazai tudományos könyvtárainkban

A LELTÁROZÁS NÉHÁNY KÉRDÉSE HAZAI TUDOMÁNYOS KÖNYVTÁRAINKBAN BALÁZS JÁNOS — KERESZTÉNYI JÓZSEF — PODONYI ANDRÁS — ZSIDAI JÓZSEF A legrégibb hazai és külföldi állománynyilvántartások nem katalógusok, hanem leltári, gazdasági jellegű nyilvántartások voltak. Nem vezettek külön leltárt a könyvekről, hanem azokat az egyéb vagyontárgyak — az ingók és ingatlanok — között vették nyilvántartásba, így pl. hazai viszonylatban a csatári monostor javainak leírásánál azt látjuk, hogy a monostor misekönyvét a leltározók mindjárt a szőlőskertek után vették számba, majd a leltárt a monostor halastavaival folytatták. Ezek a feljegyzések nemcsak azt mutatják, hogy az első könyvtári leltári nyilvántartások milyenek voltak, hanem arra is utalnak, hogy a könyvek milyen értéket képviseltek. A könyvnyomtatás feltalálása után azonban új helyzet alakult ki. A könyvek száma igen megnőtt és így fokozatosan a könyvek külön önálló nyilvántartása is kialakult. Pl. a szakolcai ferencesrendi könyvtár 1662. évi összeírásakor a könyveket külön, önálló nyilvántartásokba vezették. A könyvtár akkori állománya 1009 kötet volt és a műveket kategóriák szerint csoportosították. Az Egyetemi Könyvtár l690-ben kezdett — az E. K. kézirattárában ma is őrzött — katalógusa már betűrendben és szakbeosztással készült. Rovatai között megtalálható egy „Annus inscriptionis" megjelölésű rubrika, mely megőrizte az egyes kötetek beszerzésének évszámát. A régi és a mai leltári nyilvántartásokat vizsgálva napjainkban az a helyzet, hogy a leltári nyilvántartások szerepe egyre inkább a szakmai kérdések javára fejlődött és fennáll a veszélye annak, hogy a leltárra vonatkozó feladatok háttérbe szorulnak. Éppen ezért válik szükségessé a leltározás terén mutatkozó néhány olyan problémának a feltárása, mely a tudományos könyvtárainkban nehézséget jelent. Könyvtáraink mai leltári rendszeréről szólva, elmondhatjuk, hogy gyakorlatban igen eltérnek attól a fogalomtól, amit a leltár fogalma jelent. Éppen ezért szükséges, hogy a leltár fogalmával részletesebben foglalkozzunk. A leltár fogalma több oldalról is megközelíthető. Meghatározható egyrészt etimológiai szempontból, másrészt könyvelési, vagyis pénzügyi szempontból. Etimológiai oldaláról nézve a kérdést a leltár — inventárium, latin szó, ami lelőtárt jelent. Jelenti a tárgyakat, majd azok mennyiségét és értékét. Tehát azt, hogy milyen tárgyakról, milyen mennyiségekről, milyen értékről van szó és hol kell, hogy találhatók legyenek, továbbá honnan és hogyan — vásárlással, vagy ajándékozás útján stb. — kerültek a lelőtár birtokába. A pénzügyi oldaláról nézve a kérdést, a leltárak és a leltári nyilvántartások alatt általában olyan alapvető könyvelési vagyonnyilvántartásokat értünk, amelyek a vállalatoknál, vagy intézményeknél található anyagok és eszközök felsorolását mennyiségben és értékben tartalmazzák. 85