AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Tóth András: Plans for coordinated acquisition and the University Library (Summary)

hogy az irodalom- és nyelvtudomány, valamint az orientalisztika gyűjtése országos szinten már régen az MTAK feladata, úgy véljük, helyes lenne, ha jövőben a szlavisztika-anglisztika-germanisztika tudományági szakkönyvtári szinten való gyűjtése (a romanisztika mellett) szintén e könyvtár gyűjtőköri feladata lenne. Ezzel az MTAK a humán tudományokon belül határozott nyelv- és irodalomtudományi profilt tudna kialakítani. Véleményünk szerint ez az átcsoportosítás mindkét könyvtárnak hasznára válna, elősegítené a tervszerűbb és hiánytalanabb állományfejlesztést, tudományszervezési előnyökkel járna s nem kis megtakarítást jelentene a népgazdaság számára. S most, befejezésül, vessünk egy egészen távoli, talán utópisztikus pillantást a gyűjtőköri szervezés és tervezés jövőjébe! Nem! — nem hyperszervezésrol lesz szó; csupán egy kicsinynek tűnő, de mégsem jelentéktelen részletkérdésről. Arról az anyagról, mely — a szigorú könyvtári szaknyelv szerint — „nem vétel útján" kerül külföldről könyvtárainkba: a nemzetközi csere anyagáról. Előre jelezzük, hogy itt már nem adott könyvtárak egymáshoz való viszonyáról beszélünk, hanem teljes általánosságban érintjük a kérdést. S utópiát azért említettünk, mivel a kérdés megnyugtató megoldásához nemes hagyományokkal rendelkező intézmények „gloire"-vágyának, sovinizmusának, presztizs-túltengésének legyőzésére van szükség. Tudományos szakkönyvtárainkba igen tekintélyes mennyiségű és értékű könyv- és folyóiratanyag érkezik kiadványcsere formájában. A kisebb szakkönyvtárakban ez nem okoz különleges gyűjtőköri nehézséget, mivel túlnyomórészt szűkebb szakterületük anyagával folytatják a cserét. Előfordul azonban, hogy nagyobb könyvtáraink így oly anyag birtokába is jutnak, mely nem tartozik szorosan vett gyűjtőkörükbe. így — a nemzetközi csere révén —• akkor is általános gyűjtőkör gyakorlata felé tolódnak el, ha egyébként helytállónak ismerik el azt a megállapítást, hogy a fővárosban nem helyes ennek a könyvtártípusnak fenntartása. Helyes, ha nagykönyvtáraink elsősorban arra törekszenek, hogy hálózatukon belül helyezzék el a saját gyűjtőkörükön kívül eső anyagot. Ez azonban nem mindig sikerülhet; ebben az esetben már az lenne az indokolt, ha az ily csereanyagnak a nagykönyvtárak, illetve könyvtárhálózatok közötti cseréje az eddiginél sokkal szélesebb mértékben indulna meg, ha a gyűjtőköri szempontból periferikusnak tekinthető, csere-származású anyagok hálózatközi cseréjére minden nagykönyvtár nagyobb gondot fordítana. Tudományszervezési és anyagi indokok ezt a megoldást messzemenően alátámasztanák. Anyagi veszteségről ebben az esetben is csak szűk látókörű szemléletmód beszélhet: a fenntartó intézmény végső fokon mindenütt a magyar állam. Viszont — s ezt minden gyűjtőköri munkálatra összefoglalóan is elmondhatjuk — elsőrendű állami, tudománypolitikai érdek, hogy minden tudományos dokumentum abba a közgyűjteménybe kerüljön, ahol leginkább keresik, ahol a legjobban hozzáférhető és így a legtöbb hasznot hajtja az oktatás, a tudományos kutatás és a termelés számára. PLANS FOR COORDINATED ACQUISITION AND THE UNIVERSITY LIBRARY (SUMMARY) A considerable growth in the international publication of books and periodicals resulted in acquisition difficulties also in Hungary, and it has become necessary to co-ordinate the acquisition activity of scientific reference libraries. The foundations for work in this field were laid down by the Library Statutes of 1956 establishing the network system. On this statutory basis, further regulations for setting the problem have been issued such as the 1958 Order on coordinating acquisition. This Order has laid down the outlines of the collect74