AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Tóth András: A könyvtári gyűjtőköri munkálatok és az Egyetemi Könyvtár

—• figyelembe véve a bevezetőben elmondottakat, — kevés remény lehet arra, hogy hazánkban bármely könyvtár felelősséggel merje vállalni az így megjelölt feladatot éppen akkor, amikor világszerte a könyvtári gyűjtőkörök szakosítása az elsőrendű könyvtári feladat. Gyakorlatilag ma hazánkban alig van oly könyvtár, mely minden alaptudomány anyagának gyűjtésével foglalkozik, arról azonban persze szó sem lehet, hogy minden alaptudomány valamennyi számottevő kiadványát gyűjthetnék. Ha még a 2. pontban olvasható hálózatával együtt kitétel erre a könyvtártípusra vonatkozna, valamivel közelebb állnánk a realitáshoz; így azonban le kell szögeznünk, hogy ezen a lényeges ponton a gyakorlat megcáfolta az elméletet s kívánatos lenne, ha az új rendezés során e könyvtártípussal kapcsolatos elképzeléseinket alaposan revízió alá vennénk. A jogszabály az országos jellegű és a tudományági szakkönyvtárak területén lehető teljességgel arra törekedett, hogy minden tudományágnak meglegyen valamilyen szinten az alapkönyvtára. Ebben a vonatkozásban formailag lényeges hiány nem mutatkozik, azonban kétségtelen, hogy a két könyvtártípus funkció-meghatározása terén nem érezhető a kellő és gyakorlati különbségtétel. Egyes esetekben viszont nem történt intézkedés annak érdekében, hogy a kijelölt könyvtár valóban képessé váljék a feladat teljesítésére. Elsősorban ezek a problémák tették szükségessé a gyűjtőköri reform kérdésének felvetését, melyre már elég korán, 1959 áprilisában sor került. Az Országos Könyvtárügyi Tanács (OKT) állománygyarapítási szakbizottsága (ÁGYSZ) ekkor — majd ez év szeptemberében maga az OKT is — „javaslatot fogadott el a könyvtári gyűjtőkörök korszerű és részletes elhatárolása érdekében követendő eljárásra vonatkozólag."

6 A következőkben csupán rövid áttekintést tudunk adni a gyűjtőköri munkálatok immár három éves történetéről, azonban úgy véljük, erre a kérdés tiszta megvilágítása érdekében szükség van. Az első fázisban fő feladatként az 1958. évi jogszabály elemző felülvizsgálata, majd ennek alapján új szabályozás kiadását előmozdító elaborátum (az ún. „gyűjtőköri kódex") összeállítása jelentkezett. Az ÁGYSZ különbizottság kiküldését határozta el; ez a gyűjtőköri bizottság mindenekelőtt egy — az elemzés alapjául szolgálható — részletes kérdőívet szerkesztett s bocsátott széles körű vita alá. Ezzel párhuzamosan az ÁGYSZ jelentést készített az 1958- évi jogszabály „végrehajtásáról és tanulságairól."

7 A kérdőív és a jelentés megvitatása után, I96I szeptemberében került sor a kérdőívek

8 szétküldésére. A kérdőív bevezetésében elsősorban kifejtette a munkálatok célját; e téren (pár hónappal későbbi finomított fogalmazás szerint) a következőket jelezte: „A gyűjtőköri munkálatok végső célja, hogy ne legyen olyan Magyarországon müveit Ül. művelendő tudományterület, valamint népgazdasági ág, mely az állománygyarapítás gazdaságos megszervezése révén szakirodalommal ne lenne ellátva. A gazdaságos gyűjtés elvi alapjának kidolgozása során érvényesíteni kell a népgazdasági fejlesztési tervek, valamint az egyes tudományágak feletti áttekintés tudománypolitikai szempontjait." Határozottan leszögezte, hogy a munkálatok „elsődlegesjellemzője nem a korlátozás, hanem a kötelezés", illetve a képessé-tétel a feladatok ellátására. Kitért az érintkező gyűjtőkörű könyvtárak, a gyűjtési határterületek, valamint gyűjtőkör-történet szempontjaira is. Már ekkor felhívta a figyelmet a kooperációs lehetőségek fontosságára. Maga a kérdőív az alapadatok mellett lehetőség szerint számszerű elemzést (becslést) kért az állomány 6 „A magyar könyvtárak gyűjtőkörének szabályozása" c, I960, jún. 7-én kelt soksz. vitaanyagból. 7 „Jelentés a 1Ó4/1958. sz.... utasítás (az ún. gyűjtőköri utasítás) végrehajtásáról és tanulságairól," (I96I. ápr. hó.) 8 „Kérdőív az országos gyűjtőköri szabályozással kapcsolatos adatszolgáltatáshoz" c, az 1 jegyzetben idézet» MM-utasítás mellékletét alkotó soksz. kiadvány. 5* (17