AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Pajkossy Györgyné: A periodika-címleírási szabvány

esetek tartoznak a 2. problémacsoportba, amikor a címleírásban a közreadó (esetleg sze­mély) helynevét tüntetik £el, és nem azt a helynevet, mely a címlapon szerepel. Ez első­sorban régi kiadványokra vonatkozik, de XX. századi folyóiratoknál sem ritka. így pl. a MAGYAR Museum címlapján „Pesten, Trattner Matyas' betüjivel" áll, és a bibliográfia 60 mégis megjelenési helynek Kassát tünteti fel, mint ahogy a szakirodalom, lexikonok 61 is kassai folyóiratnak tartják. Ugyanígy a Válasz című folyóiratnak megjelenési helyeként a bibliográfiában 02 Budapest szerepel, holott ez csak a szerkesztő (kiadószemély) székhelye, és nem szerepel sem a cím-, sem a fedőlapon. A 3- problémacsoportba tartozó esetekről — amikor a lapfej, vagy a címlap egy­értelműen közli a megjelenés helyét, de a kiadó vagy ennek hiányában a nyomda székhelye más, 63 — a 111. szakasz nem rendelkezik, csak a könyvekre vonatkozó 30. szakasz. A 111. szakasz hiányosságának hátrányát elsősorban a KFKC látja: az évenkénti be­jelentéseknél a szerkesztés egyszerűsítését jelentené, ha legalább a periodikák megjelenési helyének bejelentése egyöntetű volna. * A magyar szabvány a többi címleírási szabályzattal megegyezik abban, hogy mind­nyájan a lehető legjobb katalogizálási megoldást igyekeznek megtalálni. A logikai töré­sek, egyenetlenségek is rendszerint abból származnak, hogy eleget tudjanak tenni a célnak: úgy megalkotni a címleírást, s ezen túlmenőleg a katalógushálózatot, hogy minél tovább megmaradhasson, A katalógusszerkeszlő bár nem az örökkévalóság számára dolgozik, mégis több nemzedék munkáját határozza meg, mert az utódok kényszerítve vannak a megkezdett úton haladni. 64 Minden nemzedék ugyanakkor, elődei munkájával elégedetlen lévén, új katalógus­típust akar kialakítani. 65 Az ebből a kettősségből származó nehézségeket minden könyv­táros ismeri, és éppen azért minden újítás előtt nagyon meg kell gondolnia a könyvtáros­nak azt, hogy egy jobbnak látszó újítás bevezetésével nem okoz-e törést, és ezáltal egye­netlenséget a katalógusban. 66 A könyvtárosra tehát felelősség hárul: nem lehet csak a szabályokat tökéletesen ismerő szakember, nem elég csak rutinmunkát végeznie. A lényeges és lényegtelen közti különb­Dezsényi Béla: A magyar hírlapirodalom első százada. »1705—1805.« Bp., 1941. OSZK. 46. 1.: Magyar Museum. Kassa. 1788. jul. — 1792. Űj Magyar Lexikon. 4. köt. 433-1.5 Magyar Museum: . . . Kassán indult meg a kassai magyar társaság kiadá­sában. Dezsényi Béla — Falvy Zoltán — Fejér Judit: A magyar sajtó bibliográfiája 1945—1954. Bp., 1956. Mű­velt Nép. 131.1.: Válasz. Bp. 1934. máj. — 1949. jól. pl. a Szellem с folyóirat címlapján Budapest áll, a kolofon nevezi csak meg az előállítási helyét: Gyoma, Kner Izidor. Handbuch der Bibliothekswissenschaft. II. 1958. 24Ó 1. Osborn: The crisis in cataloging id. mű 394 1. Így pl a katalógus megindításakor a könyvtárnak tudnia kell, milyen igényű a közönsége, és milyen anyagi eszközök állnak rendelkezésére. A periodika-katalógus a sok változás és állandó fluktuálás következtében sokkal több munkát ad, mint a könyvkatalógus, és így a kezdetkor kell meggondolni, hogy egyrészt milyen adatok megadása szükséges, melyeknek változását is mindig fel kell tüntetni, másrészt nem zavarja-e meg a túl sok adat közlése az olvasót. Ugyancsak az elindításkor kell a könyvtárosnak döntenie a közönségkata­lógusban való részletes állományfeltüntetés és az alapnyilvántartásra való visszautalás között, mert kétféle megoldás csak zavarba ejti az olvasót. 63

Next

/
Thumbnails
Contents