AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Pajkossy Györgyné: A periodika-címleírási szabvány

2. A CÍMLEÍRÁS LEÍRÓ RÉSZÉNEK VIZSGÁLATA A periodika-szabványban a címleírás leíró része világos és példatár jellegénél fogva kiválóan alkalmas arra, hogy a hazai címleírásokban egységes gyakorlat alakuljon ki. A szerkesztők célja, hogy a címleírásokban egyöntetűség alakuljon ki, talán ebben a részben sikerült a legjobban. A leíró rész nem tartalmaz ugyan semmi olyan rendelkezést, amelyet minden szabályzat, mely a periodikák címleírásával komolyan foglalkozik, ne tartalmazna, a magyar periodika-katalogizálást azonban előbbre vitte, és elérte azt, hogy az olvasók nagyobbára azonos címleírásokkal találkozzanak a különféle könyvtárakban. Kiemelendők elsősorban az összefüggések feltárására, a megjegyzések felsorolására és az állomány leírására vonatkozó utasítások. (Nem volt hiába való éppen az olvasók érdekében pl. az állomány részletes leírásában a kötet, évfolyam, tárgyév, megjelenési év jelölésének tisztázása, bár itt is hibáztatható az alternatív megoldások engedélyezése.) Az egyöntetűség ellen vét azonban a helynév, a megjelenés helyének leírására vonatkozó utasítás. A 111. szakasz szerint: „Megjelenési helyként azt a helységet kell feltüntetni, amely a periodikán ilyen értelemben szerepel. Ha a periodika nem közli kifejezetten, hogy hol jelenik meg, akkor a kiadó vagy a közreadó székhelyét kell leírni." A helynév meghatározásának kérdése akkor vetődik fel, ha a közreadó és a kiadó (esetleg a nyomda) helye nem azonos. A probléma háromféleképpen vetődhetik fel: 1. a közreadó és a kiadó nem azonos helyneve egyaránt szerepel megjelenési helyként, 2. a közreadó helyneve nem szerepel sem a lapfejen sem a címlapon, csak a kiadó vagy a nyomda helyneve van feltüntetve, 3- a lapfejen vagy a címlapon egyértelmű a megjelenési hely, a kiadó vagy a nyomda helyneve ettől azonban eltér. Az első eset a leggyakoribb, és jól tudjuk, hogy e téren a külföldi bibliográfiákban is teljes összevisszaság uralkodik. A különféle címjegyzékekben szereplő megjelenési helyek ékes bizonyságai annak, hogy a külföldi gyakorlat sem egységes akkor, amikor választani kell a kiadó és közreadó helyének mint megjelenési helynek megadása között. „Megjelenési helyként azt a helységet kell feltüntetni, amely a periodikán ilyen értelemben szerepel", testületi kiadványok esetében leggyakrabban a testület székhelyét jelenti, tehát a 111. szakasz értelmében a közreadó székhelyét kellene az impresszumba leírni — ugyanakkor a 103- szakasz „Ha a közreadó székhelye más, mint a periodika megjelenési helye, akkor azt a közreadó neve mellé ki kell tenni" rendelkezése ellentmond a 111. szakasznak. Az angolszász és szovjet szabályzatoknak a megjelenési hely feltüntetése valóban sokkal kevesebb problémát okoz, minthogy a testületi szerzőség alá eső kiadványok címleírása esetében a testület székhelye szerepel. Ezért nem kellett szabályozniuk a kétféle megjelenési hely (közreadó — kiadó) esetében a megoldást. A Porosz Instrukció alapján álló címleírások érthető módon a kiadó helynevét tekintik elsősorban megjelenési helynek. A Kölni Szabályzattervezet az egyedüli szabályzat, mely a problémával komolyan foglalkozik, és meg is oldja.

59 A magyar szabvány megjelenési helymeghatározására a hírlapszemlélet és a kiadó :t magyar sajtóbibliográfiák helymeghatározásai nyílván hatottak, melyek értelemszerűen azt a helyet tüntetik fel megjelenési helynek, mely „ilyen értelemben" szerepel. Ezek az 9 Regeln für den alphabetischen Katalog. Köln, 1958- 26. §. A kiadás, nyomda és közreadó helyét részletesen tárgyalja. A közreadás helyének meghatározása: megjelenési helynek számít az a hely is, amelyben megjelent a mű, vagy ahonnan terjesztik, anélkül, hogy ott nyomtatták, vagy kiadták volna, mint pl. vásárhely, főiskola székhelye stb. 02