AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Masereel Magyarországon az ellenforradalmi negyedszázadban (1919–1944)

nak, a járdán pontszerű alakok. A modern ember szorongató magányát masereeli nyelven kifejező fametszet erőteljes vonalaival, szigorú fény-árnyék ellentéteivel mégsem hat puszta utánérzésnek, hanem inkább egy sokat ígérő tehetség biztató indulásának. Határozottan masereeli ösztönzést mutat Gy. Szabó Béla Barangolókönyv című képregénye

31

. Talán leginkább az Óráim könyvére emlékeztet, de megközelítőleg sem olyan sokrétű. A művész az emberektől távol barangol a pusztán, a tengerparton, az erdőben; ottA kommunista párt röplapja, készítette Háy Károly László. (1935) hon van a természet csendjében, az állatok között. Különösen a Tenger című rész jelenetei emlékeztetnek Masereel metszeteire: a magányos ember s vele szemben a nap, a tenger hullámain szétterülő sugarakkal. A kötet végén a hazatért művész a padlóra kirakott munkáit szemléli; az ablakból vakítóan süt be a nap. Könnyen meggyőződhetünk róla, hogy nemcsak tematikus ösztönzésről van itt szó; elég, ha összehasonlítjuk Barangolókönyvét a néhány évvel korábbi Szegények könyvével, amelyben még teljesen a rajzos megoldás érvényesül és csaknem kizárólag a fekete szerepel. Gy. Szabó mellett még egy másik kolozsvári művészre kívánjuk felhívni a figyelmet: Nagy Imrére, akinek fametszetein a fekete-fehér kezelésében határozottan felismerhető a masereeli iskola

32

. A két világháború közötti korszak magyar grafikájának egyik legerősebb tehetsége Buday György, a szegedi fiatalok társaságának tagja. Valószínűnek látszik, hogy Radnóti 31 Gy. Szabó Béla: Barangolókönyv. Kolozsvár, 3939- A szerző kiadványa. 52 Ezt a hatást megerősíti Varga Nándor Lajos szóbeli közlése is. -— Mindkét erdélyi művész — Nagv Imre éppúgy, mint Gy. Szabó Béla — a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanuk. 18* 275