AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

sait a könyvek saját jegyeitől függetlenül, egységesített jegyek alatt is beiktatjuk a katalógusba. Az egységesített jegyek alatti bejegyzést a második funkció elengedhetetlenné teszi. Nézzük meg hát a kérdést a másik oldaláról, vagyis vizsgáljuk meg, hogy ez az egységesített jegyek alatti regisztrálás nem elegendő-e mindkét katalógusfunkció ellátásához, -— nem takarítható-e meg a ma szokásos két különböző jegygarnitúra alatti beiktatás közül a másik: a könyvön magán szereplő jegyek alatti beiktatás? A középkor végének a katalógusai, mint láttuk, a különböző kiadásokat általában ugyanazzal a szűkszavú stereotip címszöveggel katalogizálták, s nem ju ott eszükbe, hogy az egyes könyveket a katalógusban stereotipan használt jegyek.ől (pl. a szerzői név.ől vagy névformától) eltérő tényleges formai jegyeik alatt is regisztrálják. Emellett azonban minden könyvről külön katalógus-bejegyzést tartalmaztak, jórészt különböző jelzetek hozzáadásával. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az egyes könyvekről, az egyes darabokról e katalógusok nem adtak számot — mégpedig az akkori szükségletet nagyjából kielégí.ő módon. Nem tehetne-e vajon eleget a mai katalógus is mindkét funkciónak egyetlen, az egységesített jegyek alá beiktatott katalóguslappal, föltéve persze, hogy minden egyes kiadás külön katalógus-bejegyzést kapna, amelynek adatai teljes mértékben biztosítanák az illető kiadás azonosítását? És nem kelti-e a PT 2. §-ának betűje azt a benyomást, hogy az ilyen eljárás kellőképpen ellátná rq>ind a két feladatot? Gondosabban szemügyre véve, ez a paragrafus tartalmaz egy utalást, amely éppen ennek a félreértésnek van hivatva útját állni. Kiköti ugyanis, hogy a katalógusnak e két funkciót hatékonyan kell ellátnia. A középkorihoz hasonló eljárás azonban az egységesített jegyektől eltérő jegyeket viselő könyvek esetében ma már csak a második funkciónak tenne hatékonyan eleget, az elsőnek nem. Ez az eljárás súlyosan sértené ugyanis azokat az olvasókat, akiknek az egységesített jegyekről sejtelmük sincs, — például azokat, akik a műről nem tudnak egyebet, mint amit a mű egyik olyan kiadása mond, amelyen az egységesített jegyek ől eltérő jegyek szerepelnek. Emellett igen valószínű, hogy ezek nagyobbik részének is alapjában véve a műre van szüksége, s nem arra a konkrét kiadásra, könyvre, amelyről tudomása van — de az utóbbit nem találván meg, a keresett könyvcsaládot sem találhatja meg abban a katalógusban, amely a kétféle jegygarnitúra előfordulása esetén egyedül az egységesített jegyek alatt regisztrálja az egyes könyveket. De még ama keresők számára is, akik előtt nem ismeretlenek az egységesített jegyek, igen gyakran nem ezek, hanem az általuk pontosan ismert konkrét könyvön szereplő jegyek biztosítják a leggyorsabb célhozjutást. Gondoljunk csak a hasonlító könyvtárosra, akit a katalógushasználók e csoportja prototípusának tekin>hetünk. S van itt még egy további szempont is, amelyről nem szabad megfeledkeznünk — a könyvt ári állomány és üzem anyagi rendjének szempontja. Ez az anyagi rend ugyanis föltétlenül megköveteli, hogy katalógusaink pontos és könnyen hozzáférhető tájékoztatást adjanak az állomány minden egyes anyagi darabjáról, ezt pedig a legbiztosabb módon e darabok valóságos formális jegyeinek a felhasználása útján végezhetik el. Már pedig az anyagi, az elsődleges rend, az anyagi darabok biztos és gyors megtalálhatóvá tétele, az első követelmény, amelynek minden könyvtári üzem eleget kell, hogy tegyen — hiszen a kifogástalan elsődleges rend elengedhetetlen előfeltétele minden magasabb rendű könyvtári szolgáltatásnak. A modern katalógusok, amelyek nem olyan kis terjedelműek, mint a középkoriak, nem olyan maroknyi, könnyen áttekinthető irodalomról számolnak be, semmiképpen sem érhetik 24