AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Egyéb tanulmányok - Szalatnai Rezső: Bél Mátyás ifjúsága

az anyanyelvé. Cseszneky Erzsébet lassan, pontosan ejti a szót, s nagyon szépen. Nem hangulat és érzelmesség keletkezik belőlük, hanem életbölcsesség, mely Bélre éppenúgy jellemző, mint másfél század múltán a nógrádi tájból felnövő Mikszáthra. Képzelete mindig e földön jár, érzéki ábrándja kézzelfogható, jelzői földízűek, mikéntha a vidék későn érő almáiból sajtolná ki. Szavaihoz és érveihez légkört alakít ki, ami csak az eredeti alkotó szellemet jellemzi, utánzóknak s műkedvelőknek nincs saját atmoszférájuk. Bél, ha nem válik tudóssá, költővé vagy festővé alakul. Már Haán említi, magyar anyanyelvének kétségtelen vonásaként, hogy Bél magaírta imái bensőségesek és „velős magyarságnak"'; ezt nem tanulhatta, vele született. Az a nemzedék, mely Besztercebányán és Pozsonyban Bél Mátyás oldalán nőtt fel, felszabadító bátorítást, önérzetet kapott tőle, az új nemzedék anyanyelvét, tehát nemzetiségét erősítette Bél. S a nyelvvel együtt az írás mágiáját terjesztette. Magyar nyelvtanában olyan leveleket írt írás-példa gyanánt, melyekből hasonlíthatatlan erővel tör fel a nyelv közvetlensége, akár a hegyi források ott a zólyomi rengetegben. Nincs rá bizonyíték, de nem képzelhető el másként: a magyar hangtan egyedülálló mivoltára s összehasonlítására az európai nyelvek hangtanával Bél hívta fel Pozsonyban a fiatal Kempelen Farkas figyelmét. Bél említett magyar nyelvtana, a Der ungarische Sprachmeister, oder kurze Anweisung zu der edlen ungarischen Sprache, a század legjobb nyelvtankönyve, sőt népszerűsége töretlen a XIX. század első felében is, a kiadások hosszú sora ezt érzékelteti velünk. A könyv végén a szerző párbeszédeket közöl, párhuzamosan magyarul és németül, egy-egy tárgykörhöz fűzve a mondatokat. A legszebb közvetlen stílus, a beszélt nyelv zamata. Ezt a szülői házból hozta, anyja és apja mellől. A mészáros és vendéglős ocsovai háza nyílik ki előttünk, visszarévedve a múltba, amikor olvassuk. „Udvarolhatok-e meleg levessel Kegyelmednek?" — kérdi az első mondat. „Igen szeretem a levest, jóllehet nem vagyok sváb

1

." — hangzik a válasz, szinte a szeletelő bárd csattanásával. „Vegyen Kegyelmed egy falat tehén húst, igazán igen jó ízű" —folytatja a kínálgatást, majd tovább: „Az őz pecsenye szép gyenge és leves, lehet-e Kegyelmednek udvarlanom}" Aztán ilyesmi fordul elő: „A késeket tisztítják, az üvegeket öblítik, és az asztali keszkenyőket rakják öszve." És ez: „Micsoda borbul parantsol Kegyelmetek, mert többféle is vagyon. Én a budai, én a r ecset, én a soproni, én a miskolczi, én az egri borral fogok tartani". Erre jő a fő kérdés: „Tehát senki sintsen az asztalnál, a'ki a tokait kedvellené?" Persze sebtiben válaszol: „Utoljára hadjuk aztl" Mindezt a könyv harmadik kiadásából írtam le szószerint, Pozsonyban jelent meg 1754-ben. Étkezés után sétát ajánl a nyelvmester. Rögvest egy közmondást is tesz hozzá: „Ifjúságomban egy köz-mondást tanultam én effelől. Ha el nem felejtettem, ím ez lészen: Étel után kell állanod, avagy ezer lépést járnod Így fonódik össze a felnőtt tudós munkájával a tovatűnt szülői ház első varázsa, az anyanyelv, s a konyha, amelybe a székálló behozta a friss húst, az anya átvette és főzte-sütötte. Értett hozzá, most már tudjuk: Cseszneky Erzsébet nem volt pórleány. Szívós, józan értelem honolt a mészáros házában, hasonlatosan a zólyomi téli égbolt kékségéhez s a vastag hóbundába merült hegyekhez. Ocsova azonban nem seregély-tanya, hanem sasfészek, melyet sziklák közé, szélbenviharban raktak. A sas-szülő kilöki, pályájára kényszeríti fiát, nem tűri soká a fészekben, így tesz Bél-apa is, aki saját sorsánál nagyobbat akar a fiúval. Mintha sastermészete sejtené, hogy a fiúnak a pályához szinte még gyerekfővel kemény tapasztalatokra van szüksége. Első oktatását nyilván a szülői házban kapja, értelme ott nyílik ki, az apa és anya mellett, mindkettő írástudó ember volt, s nyelvtudás dolgában járatos emberek. A magyaron kivül az apa beszél a szlovák nép nyelvén, ez a középszlovák nyelvjárás, a későbbi irodalmi 248