AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Egyéb tanulmányok - Szalatnai Rezső: Bél Mátyás ifjúsága

BÉL MÁTYÁS IFJÚSÁGA SZALATNAI REZSŐ A régi metszet, melyet Bél Mátyásról ismerünk, bátran vegyülhetne az Esterházyak oroszlánsörényű parókás, barokk-hátterű portréi közé. Aranysarkantyú halk pengését füleli az ember, Haydn muzsikáját hallja az évszakokról, a pozsonyi prímási kert nyírott fáit és bokrait látja felvillanni, ha ezt a metszetet nézi. S Tótfalusi Kis Miklós könyvei nyílnak ki, örökszép magyar nyomtatványok lapjai forognak, csodálatos tisztaságú betűk sorakoznak fel, az igényes betűmetszés, a teljesség és szépség játéka, mintha nem is a török-terítette sziken, osztrák ármányba igázva hányódna az ország, hanem mézpergető nyugalomban élne, érő piros almák között. Orvosok és tudósok arcmásai következnek az Esterházy-képek után, Köleséri Sámuel és Mátyus István tűnődő okossága meg amazok után, s Bél földijének, jó pajtásának, Mikoviny Sámuelnek, fénylő édességű metszetei és pontos térképei, a század kartográfiai remeklése. A képsorozat csak úgy lehet teljes, ha hozzáképzeljük Bél pozsonyi társait, például a sovány, tüdőbajos Windisch Károlyt, a magas, nyúlánk, még ifjú Kempelen Farkast, a „varázslónak" éjszakába világító pozsonyi ablakait, melyek alól messze kitért a sötétben igyekvő vakbuzgó polgár. Nincs nálunk Bél Mátyás enciklopédikus nyugalmához mérhető szellemi lény s alkotó erő e korszakban. Felvilágosult magatartása nem a duplán elnyomott, magyar és protestáns lényt jeleníti meg, hanem egy fejedelmet. Finom mosolya, fennkölt tekintete, magas, csillagfényű homloka a legnagyobb biztonságérzet. Háta mögött könyvtár, fölötte bársonykárpit, miként trónusok fölött, selyembe burkolt vállánál a pozsonyi vár tűnik fel élénk napsütésben. Egy írástudó országlását mondja el a metszet. Bél selyemkabátjának ujja fel van hajtva, jobbjában a lúdtoll elegáns kéztartással ereszkedik a pergamenre, mintha Greco felejthetetlen, izgató, hosszú ujjait szemlélnők. Ez a mindent látó, mindent megmérő harmonikus jelenség tudja az ország titkát. Magyarországot földi gazdagsággal és szellemi műveltséggel lehet ismét naggyá tenni, békéjét biztosítani, népeit téve ezzel boldoggá. Ez a férfiú, a „magnum decus Hungáriáé". Nem véletlen, hogy Bél Mátyás ezt a felfogást képviselte kora ifjúságától fogva, messze jövőbe átsejlő erkölcsi erővel, melyről vallomásszerűen sohase beszélt. Patriotizmusa érzékletes szépségét értelmivé tette, mintegy századának képviseletében. Műveiből megérthetjük szívbéli érzelmeit is. A pietizmusról — írja Szekfű Gyula — nehéz megmondani, barokk volt-e, vagy felvilágosodás, de Bél Mátyás életművét ő is „példanélkülinek" tartja, „legnagyobb alkotása a föld- és nemzetleíró tudománynak", hozzá képest a jezsuiták tudományos erőfeszítése Magyarországon merő középszerűség. Valóban, eltűnődhetünk rajta, milyen lehetett annak a rendszerező, tervező, adathalmozó és elrendező ihletnek álma, melyben Magyarország török hódoltság utáni első leltározásának gondolata létrejött. Bél Mátyás a két kuruc felkelés korában serdült fel. 1684 márciusában születettMidőn anyja szíve alatt hordja, a környéken átvonulnak a kuruc hadak, Thököly seregei 245