AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

azok a nézetek, amelyek a funkciók kérdésében a PT-étől eltérő álláspontra helyezkednek. Ezek közül azoknak a cáfolatát, amelyek kevesebb alapfeladatról tudnak, mint a PT, az alábbiakban a PT által említett alapfeladatok elemzése fogja szolgáltatni. Viszont azok, amelyek a PT által ismert alapfeladatok sorát megtoldják, egytől-egyig alacsonyabb rendű feladatokat sorolnak — tévesen — az alapfeladatok közé. Mindezekkel a nézetekkel való összehasonlításból a PT álláspontja kerül ki győztesen. Ebből természetesen az is következik, hogy fenti előlegezett ítéletünk helytálló: az alapfeladatok kérdésének lényegét illetőleg a PT ma a legfejlettebb, leghaladóbb álláspontot képviseli. Ennek illusztrálására vegyünk szemügyre egy-két olyan nézetet, amely a PT-nél több alapfeladatot ismer. Egy korábbi írásomban kifogásoltam,

9 hogy a PT nem említi 2. §-ában, nem sorolja az alapfeladatok közé azt a világszerte vállalt, de persze igen különböző mértékben ellátott feladatot, hogy a katalógusnak törekednie kell eligazítani az olyan olvasót is, aki egyrészt a keresett könyv formai jegyeiről, másrészt a több számbajövő jegy közötti választásra vonatkozó katalogizálási szabályokról csak hiányosan tájékozott. Erre az állásfoglalásra az indított, hogy e feladat egy lényeges vonatkozásban különbözik azoknak a feladatoknak a legfontosabbjaitól, amelyek már a feladatoknak közvetlenül az alapfeladatok után következő fokozatába sorolandók, s amelyek, bár még mindig magas fokban átfogóak, de már csak az alapfeladatok ellátásának eszközei. Az utóbbiakat —• pl. azt, hogy a katalógusnak minden könyvet könnyen azonosíthatóan kell leírnia, vagy azt, hogy fellelhetővé kell tennie a könyvet valóságos formai jegyei alatt — szükségszerűen kell vállalnia minden leíró katalógusnak. Nélkülük e katalógus egyáltalában nem tudná ellátni alapfeladatait: amikor elfogadjuk az alapfeladatokat, ezekkel együtt el kell fogadnunk ezeket az eszközfeladatokat is — az utóbbiak az előbbiekből szükségszerűen következnek. A hiányosan tájékozott olvasó eligazításának vállalása nem ilyen elengedhetetlen előfeltétele az alapfeladatok ellátásának — a katalógus enélkül is elláthatja alapfeladatait, csak persze alacsonyabb hatásfokkal. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy ez a feladat egy bizonyos új elemet visz a katalogizálásba — egy olyan elemet, amely nem következik szükségszerűen az alapfeladatokból. S így felvetődik a kérdés, hogy nem kell-e ezt a feladatot az alapfeladatok közé sorolni. Ma már úgy vélem, hogy erre a kérdésre a válasz tagadó, — vagyis, hogy az említett kifogás, amelyeta PT 2. §-a ellen emeltem, nem helytálló. A fő érve mellett az, hogy a kérdéses feladatnak nincsen az alapfeladatokétól különböző tárgya e szó második jelentése értelmében. E feladat mindössze abban áll, hogy az alapfeladatok tárgyait, az alapfeladatok megkövetelte információfajtákat az olvasók egy szélesebb köre számára teszi hozzáférhetővé. E feladatvállalásával tehát fokozzuk az alapfeladatok ellátásának mértékét, hatékonyságát, de nem szaporítjuk magukat az alapfeladatokat. Szabályaink között, még az alacsonyabb feladat-kategóriákat érintők között is, sok olyan van, amely ugyanígy az alapfeladatok ellátásának mértékéről intézkedik, ezt a mértéket emeli anélkül, hogy ennek szükségessége magukból az alapfeladatokból közvetlenül lenne levezethető, s amelyet még sem jut eszünkbe az alapfeladatok közé sorolni. Az a körülmény tehát, hogy egy az alapfeladatok ellátásának mértékét fokozó feladat olyan új elemet tartalmaz, amely az alapfeladatokból nem következik szükségszerűen, nyilván nem elég ok arra, hogy e feladatot az alapfeladatok közé soroljuk. Hiszen az alapfeladatok meghatározásai távolról sem határozzák meg kimerítően e 9 Domanovszky Á.: Der Code-Entwurf der Pariser Katalogisierungskonferenz. (= Libri. 1962. vol. 12. no. 3.) 213.1. —• Egyébként a fent a szövegben elmondottak egyáltalában nem érintik itt idézett cikkemnek azt a megállapítását, hogy a PT 5-3§-a elhibázott. 20