AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Dümmerth Dezső: Kishivatalnokok az Egyetemi Könyvtár szolgálatában 1836–1895

kellő tudományos képességekkel nem rendelkezett, hanem még a könyvtártani ismeretekben is — „a sejtelemig sem emelkedett "

lz Mégis ők jelentették most már a könyvtári személyzet felsőbb kasztját, míg az alacsonyabb kategóriákban a tisztek, s ezeken túl a napidíjasok, a még csekélyebb fizetésű és nyugdíj reménye nélkül szolgáló díjnokok száma megnövekedett. Toldy Ferenc igazgatása alatt az első őri állást még olyanok kapták meg, mint a hírneves keleti utazó és finnugor nyelvész Regulj Antal, a történész Nagy Iván, és az oklevéltan neves professzora, Horvát Árpád. Sőt, még a második tiszt is országos hírű volt ebben az időben: Garaij János, a költő. Hogy törekvéseiben Toldyt éppen az előző „nagy könyvtár örökre" való visszaemlékezés vezette, kitűnik saját szavaiból, mikor Reguly kinevezését ajánlja: ,, . . . örvendvén annak is, ha a Wagnerek, Cornidesek és Schwartnerek utódjául a könyvtár egy hasonló hírű és érdemű férfiút nyerhetne . . ."

14 Mindezek azonban nem vehették fel a versenyt a szakszerű hivatalszolgálat új követelményeivel. A tudományos munkát nem végző, sőt, magasabb tanulmányaiban is félbenmaradt, de könyvtártani szakember Szinnyei fölényesen emlékezik meg Regulyról és Garayról: „A hivatal nyugalmas, gondnélküli életnek tekintetett, azért ha valamely nevezetes író megvakult vagy megsántult, írói segélyegylet nem lévén, ide tették. Így jutott a könyvtárhoz Garay, mikor már alig látott, és Reguly, ki bundában ült. . . és az olvasókat (úgyse voltak sokan) magához hívta ki az udvarra . . . ott ügyelt föl rájuk. Voltak azért könyvtárnokok, kik amazok helyett is dolgoztak. Azonban ok is tettek valamit . . ."

15 Valóban, Szinnyeinek igaza volt: valamit Garay János is tett, meg Reguly Antal is. S hogy a könyvtári munka mennyire nem abból a csupán kedélyes, patriarkális képből állt, amit Szinnyei idéz, aki különben már egyiküket sem ismerte, azt megvilágítják azok a hivatalos ügyiratok, melyek segítségével összeállítottuk néhány könyvtári kishivatalnok életsorsát. A legtöbbje sötét, nyomasztó történet, s még Garay János szolgálatán sem találtunk alkalmat arra, hogy ezt a hivatalt „nyugalmasnak és gondnélkülinek" nevezzük. A következőkben a könyvtár nehéz munkáját vállaikon tartó, XIX. századi kishivatalnokok karából mutatunk be tipikus életsorsokat, akik között jelentős tehetség éppúgy akad, mint tehetségtelen, hivatásáért rajongó szorgalmas éppúgy, mint munkáját hanyagul végző kedvetlen. A könyvtár irattárában végzett kutatásaink közben azonban mégis úgy találtuk, hogy éppen ezeknek a nehéz sorsú, sötét nyomorral küzködőknek legnagyobb része szorgalmas volt, sőt, némelyik a mindennapok szürke és elfelejtett hőse, aki életét is odaadta az Egyetemi Könyvtár szolgálatában. CSERY JÓZSEF 1838-ban, a hosszú időn át meglehetősen hanyag, kapkodó és elnagyolt írással vezetett könyvtári iktatókönyvben egy feltűnően rendezett, csinosságra törekvő és lelkiismeretesen higgadt kézírás tűnik fel, melynek finoman rajzok betűi példás szorgalomról és igyekezetről tanúskodnak. 13 Szinnyei félbemaradt tanulmányairól vö. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Bp. — A Márkiról szóló idézetet teljesebben vö. alább, a róla szóló szakaszban. 11 Felterjesztés Reguly Antalról, 1849. nov. 24. 15 Könyvtári emlékek, i.m. 138