AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)
Könyvtártörténet - Vértessy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének története
1525 és Ősny. 578 — H 6167), Ferraris de Gradibus művei Opera medica címmel (Ősny. 842 — H 7836), Magninus Regimen sanitasa. (Ősny. 237 — H 10485), Nicolaus Falcutiustól a Sermones medicinales sepíem (Ősny. 430 — H 11768), Rhasis Commentum libri Almansoris című műve két kiadásban (Ősny. lói — H 13895 és Ősny. 646 — H 13893), Serapiontól a Liber aggregatus in medicines simplicibus (Ősny. 68 — H 14692), Turisanus Galenus kommentárja (Ősny. 685 — H 15684), Antonius Cermisanus Recollectae de urinis című Felső-Olaszországban 1475 körül megjelent munkája, melyből a GW 7 példányt ismer (Ősny. 836/a — H 4887) és Michael Savonarola három műve négy kiadásban, mégpedig az Opus medicináé (Ősny. 243 — H 14481 és Ősny. 647 — H 14484), a Summa de pulsibus (Ősny. 298—299 — H 14490) és a Canonica defebribus (Ősny. 297 — H 14497). Még be sem fejeződött a jezsuita abolíció tételeinek elosztása, amikor II. József császár feloszlatta a legtöbb magyarországi szerzetesrendet. Ez nem egyszerre történt, hanem folyamatosan. 1782-ben adta ki a kapucinus, kamalduli, karthausi és klarissza kolostorokat megszüntető rendelkezéseket, 1783-ban került sor a trinitáriusokra, 1784-ben a karmelitákra, 1785-ben az ágostonrendiekre, 1786-ban a pálosokra, bencésekre és 1787-ben a premontreiekre. A feloszlatott 134 férfi és 6 női kolostor vagyona könyvtárukkal együtt állami tulajdonba került. A szerzetek vezetősége tudhatta, vagy legalább sejthette sorsukat. A feloszlatást különféle kérdőívek kiküldése előzte meg, és szigorú rendeletek tilalmazták a rendi vagyon eltulajdonítását, elajándékozását, elprédálását, elvesztését. A rendtagok mégis — különösen ott, ahol nem volt katalógus — több helyen elvitték és elrejtették könyvtáraik értékesebb darabjait. Az óbudai trinitáriusok például sok könyvet bíztak a kolostor patrónájának gróf Zichy Miklósnénak az őrzésére. 16 1796-ban a győri bencés főapátnál a kőszegi jezsuita rendházból származó köteteket találtak. 17 Ezek az esetek nem lehettek egyedülállók, de valószínűleg nem is gyakoriak, hiszen a császári rendelet ellen vétőket súlyos büntetés fenyegette, a feljelentőket pedig nevük titokban tartása mellett anyagi jutalom kecsegtette. így feltehető, hogy a magyar szerzetesrendek könyveik többségét valóban beszolgáltatták. A könyvek számbavételét, rendezését, szétosztását a császár az Egyetemi Könyvtárra bízta, s ez az ősnyomtatványok túlnyomó részét saját gyűjteménye számára tartotta meg. Az egyes kolostorokban, gimnáziumokban őrzött vagy az onnan beszállított tételekről számos, ma is meglevő jegyzék készült. Ha azonban azt akarjuk vizsgálni, hogy mi került be az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatványtárába, akkor — a jezsuita gyarapodáshoz hasonlóan — itt is elsősorban a könyvekben levő bejegyzésekre vagyunk utalva. Az abolíciós listák nem adnak kellő felvilágosítást. Példaként megemlítem a pesti pálos rendház igen gondosan készült katalógusát, amelyhez még szerzői mutatót is készítettek. 18 A 3128 tétel és kb. 4000 kötet felsorolása közben összesen 19 ősnyomtatványra akadunk, (ezek a művek ma is megvannak az Egyetemi Könyvtárban, bár egyik-másik példány nem innen származik) viszont az egyes könyvekben található beírások és ex librisek alapján a mai állományban 31 kötetről állapítható meg, hogy a pesti pálosoktól származik. 16 Pálvölgyi E.: Főúri és klerikális összefogás II. József könyvtári intézkedései ellen. Tanulmányok Budapest múltjából. 14. köt. 1961. 343— ЗбЗ 1. 17 Tóth A.: Az Egyetemi Könyvtár a ferenci abszolutizmus korában. MKSz. 1963. 206 1. 18 Kézirattári jelezet J 13/7 116
