AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Vértessy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének története

szentbeszédei (Velence, 1482: H 4463), Petrus Lombardus 1500-ban kiadott Bonaventura kommentárja (Ösny. 738 — H 3543) és Baptista de Salisnak a gyóntatok részére készített kézikönyve, a Summa casuum conscientiae (1488: Ösny. 337 — H 14181). Az egyházjogot négy mű képviseli öt példányban, IX. Gergely pápa törvénykönyvül használt Decretalisa egy 1496-os (Ösny. 585 — H 8034) és egy 1500-as kiadásban (Ösny. 749 — H 8040), a kánonjog atyjaként tisztelt Gratianus 1493-as Decretuma. (H 7912), Augustinus de Ancona műve, a De eccksiastica potestate 1487-ből (Ösny. 246 — H 963) és az 1493-as Formularium (H 7300). Pedagógiai tárgyú Jacobus Wempheling Isidoneus Germanicusa. (Ösny. 1026 — H 1Ó178). Megvolt ezenkívül a középkor sokat olvasott enciklopédiája, Bartolomeus Angelicus De propietatibus rebusa (1485: Ösny. 201 — H 963) és egy matematikai tartalmú könyv, Ptolomaeus Matkesis quadripartitumának 1493-as velencei kiadása (Ösny. 487 — H 13544). A gyűjteményt három Ciceró kötet egészíti ki, az Episíolae ad familiaresnek 1494-es velencei kiadása (Ösny. 256 — H 5194), az Orationes Philippicae (1494: H 5194) és egy vegyes tartalmú munka (Opera pária, 1494: H 5340). 1633-ban egy rendkívül értékes inkunábulumot szerzett be a Könyvtár, Antoninus Florentinus Confessionalé]ának 1477. évi kiadását, amely az ismeretlen nevű második magyar ősnyomdász műhelyéből került ki (Ösny. 46 — H 1180)

7

. Ebből a XVIII. századvégi abolíciók alkalmából még két példány került ide, ezeken kívül csak a gyöngyösi ferencrendi zárda őrzött meg belőle még egy példányt. A művek szak szerinti megoszlásából (13 kötet teológiai, 5 kánonjogi mű, 4 római klasszikus, 4 kötet pedig történelmi, természettudományi és egyéb tárgyú) nem szabad következtetni a Könyvtár szerzeményi politikájára, egyrészt azért, mert ezek az ősnyomtatványok jórészt ajándékok, másrészt mert az egész állomány két százalékát sem érik el. A nyomtatási helyek (9 velencei, 6 nürnbergi, 9 egyéb és 2 ismeretlen megjelenési helyű kötet) is legfeljebb annyit mondanak, hogy hazánkban sok velencei ősnyomtatvány forgott közkézen. Az azonban már jellemzi a könyvtár működését, hogy a 330 év előtti 26 kötetből 20 ma is megvan biztosan és 2 talán. Ez utóbbiaknál a szóban forgó kiadás megtalálható, de bejegyzések hiányában a példány nem azonosítható. 4 kötet elveszett, ennek fele valószínűleg még I69O előtt. (Az I69O. évi katalógus címlapja a rekatalogizálás egyik okaként éppen az elveszett könyvek nagy számát jelöli meg.) Ez a veszteségi százalék nem túl nagy. Gondoljunk csak arra, hogy — ha sokan használják — a leggondosabban őrzött gyűjteményben is keletkeznek hiányok, eltűnt, elrongyolódott könyvek. A nagyszombati jezsuita könyvtár jellegzetesen tanulmányi könyvtárként működött, anyagát használta a kollégium, a gimnázium, a szeminárium, később a nemesifjak és a szegénysorsúak konviktusa, valamint az egyetem. A legrégibb könyvek sem kerültek külön tárba, nem élveztek különleges védettséget, s így együtt kallódhattak el a többi könyvvel. 1635-ben Pázmány Péter esztergomi érsek Nagyszombatban egyetemet alapított, s ezt a Jézustársaság gondjára bízta. A kollégium könyvtárának ezután a korábbi feladatok mellett az egyetem szükségletét is ki kellett elégítenie, prefektusai pedig egészen a rend feloszlatásáig az egyetem tanárai közül kerültek ki. A Könyvtár életében ez a fordulat mégsem jelentett lényeges változást, funkciója csak kibővült, szerzeményezési politikájának jellege azonos maradt, a régibb és újabb állomány háromnegyede egyaránt valamelyik teológiai szakba tartozott. A tulajdonjog jelzésére továbbra is a Collegium Tyrnaviensisx. 7 Soltész E.: Eine Unikum-Inkunabel der Budapester Universitätsbibl. Gutenberg Jahrbuch 1958. 59—68 1. Ill