AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Módszertani kérdések - Hunyady Piroska: Olvasáspszichológia, olvasótípusok

HZ egyetemest és az individuálist a megismeréshez közelebb juttassa, s hogy továbbá jelentéseik szerint fölossza, csoportosítsa, mintegy feltérképezze a habitusokat. Jóllehet ez a vizsgálat kifejezetten olvasáskarakterológiai vizsgálat, tehát célja az olvasótípusok megállapítása, minthogy azonban a pszichét nem lehet részekre tagolni, sem egyes részeket önállóan kiragadni, így a kapott eredmények is nemcsak az olvasási funkcióba, hanem sokkal általánosabban az egész személyiségbe betekintést engednek, s így személyiségvizsgálatra is mint részvizsgálatra felhasználhatók. Az olvasó ember a jellemalkatok, az embertípusok sokszínű változatosságát tárja elénk. Tekintsük a kisgyermeket az első iskolai évben: görcsösen rányomja ujját az olvasni szándékolt betűre vagy szóra, végigmutatja a sorokat olvasás köziben. Az aggastyán remegő kézzel, ajkát mozgatva lapozgat egy kedves könyvében. A jogász a törvénykönyv paragrafusait tanulmányozza. A „bakfis" szerelmes regényt olvasva álmodozik. A kultúrfilozófus letűnt korok szellemi életébe merül el. A vándor kibetűzi az esőmosta útjelzéseket. A serdülőkor kezdetén a fiúk olvasva utazzák be a messze tengereket, vagy mint cowboyok lovagolnak távoli prériken, vesznek részt fejvadászatokon. Az üzletember ridegen átfutja a kereskedelmi leveleket, a börzejelentést. Az anya szorongó szívvel ragadja meg, és mohón olvassa otthonról elszakadt gyermekének levelét. És így lehetne tovább folytatni az olvasók sokszínű sorát, mert az olvasásnál adott szöveget minden ember másképp, egyénisége szerint közelíti meg. Nemcsak a szöveg különfélesége határozza meg az olvasó "magatartását, hanem az azonos szöveg is különféle magatartást vált ki, sőt ugyanaz a szöveg ugyanannál az embernél is különféle hatást válthat ki, amennyiben a szöveggel szemben álló embereket különböző hangulatok, érzelmek, elhatározások, akarati nekifeszülések töltik el. Az embernek a szöveghez való viszonya olyanféle, mint az embernek az emberekkel való kapcsolata; hiszen a szövegből egymás ember szól hozzá. S amint az embereknek embertársaikhoz való kapcsolata, úgy az embereknek ugyanazon szöveghez való viszonyulása mutathat hasonlóságot, de soha nem lehet teljesen azonos, mert az emberek különböznek egymástól idegtípus és életfeltétel tekintetében. Összesen 140 személy (68 nő és 72 férfi) került vizsgálat alá, a megvizsgáltak nagyobb része (97) az Egyetemi Könyvtár olvasóiból került ki. Mindegyik megvizsgált egyetemre járó vagy egyetemet végzett egyén volt. A vizsgálat alapján megállapított olvasótípusok nem egyetemes érvényűek, nem jelentik azt, hogy csak ilyen olvasótípusok vannak; mert egyrészt az olvasmány megválasztása és földolgozásmódja életkorok, érdeklődési körök, műveltségi felkészültség, nemek szerint változik; másrészt az itt felsorolt olvasótípusok közt is rengeteg árnyalati különbség, kereszteződés volt, kikristályosodott, tiszta olvasótípus kevés van. A vizsgálat exploráció (beszélgetés útján való kivizsgálás) által történt, ugyanazokat a kérdéseket kapta minden személy. A vizsgálat kiterjeszkedett: I. az olvasmányok fajára, megválasztásának indítékára, az olvasmány kezelésére, az előnyben részesített, a „kedvenc" olvasmányra; II. az olvasás lefolyásmódjára (ütem, figyelem, emlékezet); III. az olvasmánnyal kapcsolatban az én visszhangjára. 36