AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Ákos Károly: Apologetika és filológia. (Adalékok az „ördög” fogalmának „modern” használatára)

* APOLOGETIKA ÉS FILOLÓGIA Adalékok az „ördög" fogalmának modern használatára. ÁKOS KÁROLY Az ördög a vallásos fogalomkör egyik legkiemelkedőbb alakja. Tanulmányo­zása mélyen bevezet a vallás keletkezésének, fejlődésének s az olyan ma is nagy jelentőségű vallások eszméinek kérdéseibe, mint pl. a kereszténység vagy a zsidó vallás. Ha valaki elhatározná, hogy elmélyed az ördögre vonatkozó problémákban, nagyon jellemző nehézségekre bukkan. Meg sem kísérlem persze itt az irodalom áttekintését, csak utalásokat szeretnék tenni; a pédaképpen kiragadott illusztrá­ciók is mutatják azonban az általános vonásokat. 1960-ban jelent meg Brockhaus kiadásában a Lexikon zur Bibel. A Teufel cím­szó az ördög fogalmát nyelvi alapon, a rábbinikus, a pogány és a teológiai felfogás szerint tárgyalja. A keresztény teológiai felfogás szerint az ördög bűnbeesett angyal, tehát anyag­talan, szellemi lény, óriási hatalommal felruházott személyiség, aki gyűlöli az em­beriséget. 0 a „hazugság atyja", aki Isten helyére tör. Az ő műve a bűn. A keresz­tény közösség legnagyobb ellensége, aki Antikrisztusként átmenetileg majd győzel­met is arat a keresztények felett, ekkor azonban Krisztus megjelenik, és ezer évre megbilincseli; ezután még egyszer győz, de utána véglegesen a poklokra vettetik. Az említett mű Márkra hivatkozva közli még, hogy az ördög a démonok feje­delme, s e démonok száma légió. E lexikon szerint tehát az ördög teológiai értelmezésével kapcsolatosan azt olvashatjuk, hogy konkrétan létező személyről van szó, s „a bűnbeesés kényelmetlen ténye, hogy Isten teremtett olyan lényeket, amelyek legbelső törekvése a rosszra irányul". Mielőtt rátérnénk a Teufel címszó egyéb vonatkozásaira, meg kell itt jegyez­nünk, hogy ez a teológiai felfogás mélyen áthatja számos mai mű szerzőjének a gon­dolkodását. A nagyon elterjedt Kröner Taschenbuch sorozat 1960-ban 15. kiadás­ban megjelent Philosophisches Wörterbuchja pl. a Wille címszó alatt megjegyzi: rosszat nem akarhat más, csak a „sátán". A sátán mindenesetre idézőjelbe került. Visszatérve a Lexikon zur Bibéihez, az emberben önkéntelenül felmerülnek a következő kérdések. Mit fejez ki a sátán fogalma? Honnan ered ez a fogalom? Nyelvi jelentését illetően az említett lexikonból kiderül, hogy a német Teufel szó a görög diabolosból ered, ami tagadót, viszálykeltőt jelent. A diabolos szó sze­repel a Septuagintáhsoci a sátán szó fordításaként. A sátán viszont kárszerző sze­mélyt, a héber bírói eljárásban felperest jelent. Jó volna többet tudni erről a kér­désről, de a lexikon itt szűkszavú, áttér megint a teológiai fogalomra, s közli, hogy János szerint az ördög „e világ fejedelme", s Pál szerint egyenesen „a világ istensége". Ennyiben mégis választ kaptunk arra, mit fejez ki a teológiai sátán fogalom, világosan látjuk ugyanis, hogy minden rávonatkozó, utalás a földi, az evilági életet hangsúlyozza a túlvilágival szemben. E vallásos szempont képviselői a valóság fonák tükörképét nyújtják. Egy képzelt túlvilág szemszögéből megvetőleg nézik a való­ságos, az anyagi létet, s érthető, hogy ennek az örök túlvilágnak a szemszögéből 175

Next

/
Thumbnails
Contents