AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Módszertani kérdések - Pajkossy Györgyné–Zelenka István: A periodikák címleírási szabályzata. (Az Egyetemi Könyvtár története 1875–76-ban)

ki, és osszák be külön gyűjteményekbe. Az igazgató végezze a revíziót, a hivatali idő alatt állandóan tartózkodjék a könyvtárban, és ellenőrizze a munkát.

23 Ezeket az utóbbi rendelkezéseket nem ok nélkül hangsúlyozta a rektor. Az igazgatónak ugyanis a csekély létszámra való tekintettel a könyvtári szabályzat szerint a tulajdonképpeni vezetői teendők mellett a rendes, mindennapi munkában is részt kellett vennie. Horvát azonban nemcsak a maga kötelezettségét, a cédularevíziót hárította munkatársaira, hanem még ezek rendes munkáját is meglassította. Amikor az Egyetem vezetősége a rendezés mielőbbi végrehajtását sürgetve, ennek elvégzésére hozzávetőleges határidőt kért Szinnyeitől, ő június 12-én kelt Negyedik pótlék az Emlékirathoz című beadványában kénytelen volt véleményt mondani igazgatója tevékenységéről. Szerinte egy címleíró naponta 25 cédulát ír. Van 2 őr, 3 tiszt és 2 díjnok. Közülük egynek a folyó munkát kell ellátnia, s így hat ember napi 150, havi 4500, évi 54 000 cédulát készít. Ilyen körülmények közt az új katalógust 3 év alatt be lehetne fejezni. „Ellenben — folytatta — ha igazgatónk évi számadását (melyet Toldy egy hó alatt maga írt és készített el), 5—6 hónapig díjnok segélyével készíti, ha igazgatónk díjnok segélyével 5—6 hónapig a járulékokról kimutatást szerkeszt, és nyomat, jóllehet ennek legcsekélyebb praktikus haszna sincs; ha a posztulátumokat háromszor is összehasonlíttatja katalógusainkkal, ha a csomagok felbontásánál és a könyveknek a számlával való összeegyeztetésénél három embert szükségei, egy, aki a számlát nézi (maga az igazgató), egy, aki a könyvet tartja és a címet olvassa, harmadik, aki a könyvet a csomagból kiveszi és átadja; ha a hiányok kiírásával 3 díjnok félévig dolgozik, és a jegyzéket az igazgató a fiókjában tartogatja, szóval, ha a helyes munkafelosztás nem érvényesíttetik nálunk, és nem teszi mindenki a maga kötelességét, akkor a rendezés hat vagy több évig is elhúzódhatik."

21 Than maga is látta, hogy Horvát igazgatói tevékenysége nem egyeztethető össze a könyvtár érdekeivel, s ezért jelentést kért tőle. A jelentés maga nem ismeretes, csak a rektor válasza. „ A könyvtárigazgató nyilatkozatából kitűnik — írta —, hogy ő rendszerint a hivatalos helyiségben megjelenésre nem a hivatalos, hanem azon kívüli időt választ." Ez nem egyeztethető össze a felelősséggel, s az első őrt elvonja a teendőktől. Ezért utasítja Horvátot hivatali teendőinek pontos végzésére.

25 Horvátnak tulajdonképpen már akkor le kellett volna mondania az igazgatóságról, amikor megkérdezése nélkül Szinnyeit bízták meg az olvasótermi kézikönyvtár rendezésével. Ő azonban soká várt, és csak a rektori rendreutasítás után, 1876 szeptember végén szánta rá magát erre a lépésre. A lemondással az október 7-i tanácsülés foglalkozott. Megállapította, hogy az igazgató két okot hoz fel, nevezetesen azt, hogy a hivatali idő alatt a könyvtárban kell tartózkodnia, és hogy a szeme fáj a cédularevíziótól. A tanács szerint a munkaidőt össze lehet egyeztetni a tanári elfoglaltsággal, nem kell állandóan ott ülnie, és szakmájával is foglalkozhat a könyvtárban, de benntartózkodása már csak „a többi személyzet által teljesített munka miatt is síükségts", és szükséges az is, hogy a cédularevízióval foglalkozzék. Javasolja a minisztériumnak a lemondás elfogadását, új pályázat kiírását, azonban kéri, hogy a kinevezendő igazgató ne legyen egyetemi professzor.

26 A minisztérium így döntött, 27 241. s.Z., 1876. december 16-án kelt rendeletével Horvátot felmentette állásából, és az igazgatói teendők vitelével ideiglenesen Szinynyeit bízta meg. Horvát Árpád nem felelt meg mint igazgató. Ennek egyik oka, amit a tanács is jól látott, az volt, hogy a könyvtárvezetés egyre sokasodó feladatai mind nehezebbé tették az igazgatói és egyetemi tanári tisztség egy személyben való egyesí102