AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Dümmerth Dezső: Horvát István ifjúsága. (Egyetemi élet Pesten a napóleoni időkben)

Ez a makacssága, hasonlóan Révaihoz, sok ellenséget szerzett neki. Végső fokon ennek köszönhette azt is, hogy mestere halála után sikertelenül pályázott a magyar tanszék elnyeréséért. De nemcsak a saját, hanem Révai ellenségei is ellene támadtak. Ebben a kialakulatlan, forrongó korszakban egyébként még nem lehetett megkülönböztetni egymástól a maradandó és a rövidéletű irányzatokat. Ezek csak később, évek múlva váltak el. Horvátnak még tekintélyt is biztosított felfogásának állandósága és az a hév, mellyel álláspontját védeni tudta. Műveltségszomjának, tanulásvágyának jellemző vonása, hogy mindent a nemzeti haladás szempontjából tekint. „Én akármi jót olvasok — írja naplójában — azt mindenkor a magyar nemzet jováért forgatom, hogy üdövel élő nyelveken hasonlókat készíthessek olyan hazafitársaimnak számokra, kik idegen nyelven Íratott munkákat olvasásra épen nem érkeznek.'" (1806. márc. 1.) Ezt szó szerint kell érteni. „A magyar nemzet java" az egyetlen mértékké vált számára, mely, sajnos, az igazság felismerésében idővel egyre jobban akadályozta, s egyre elfogultabbá tette. A hazájáért való rajongás alkalmatlanná tette a tudományos higgadtságra és kritikára. 3. Az Egyetemi Könyvtár Pedig a kritikára ugyancsak szüksége lett volna Horvátnak. Hiszen a történeti nyelvészkedés, mint említettük, a régi könyvek és oklevelek búvárlásához vezette. Ezen keresztül pedig érintkezésbe került a történettudománnyal is.

55 Kutatásai főként az Egyetemi Könyvtárban folytak, ahol a Hevenesi és Kaprinai-féle másolatgyűjteményben a leggazdagabb okleveles anyagot találhatta. De szorgalmasan járt a pálos kolostor harmadik emeletére is, ahol az első éveit élő Széchényi Könyvtár volt elhelyezve. Az Egyetemi Könyvtár volt ekkor a leggazdagabb, s 1804-ig az egyetlen nyilvános gyűjtemény. Voltaképpen az 1635-ben alapított egyetemnél is idősebb: mint a nagyszombati jezsuita konviktus könyvtára keletkezett még a XVI. században. A könyvtár igazgatója ezekben az években Schönwiesner István volt, a neves régész, az érem- és régiségtan professzora, a haladó gondolkodású tudós polgárok egyike. Első őr Schwartner Márton volt, az oklevéltan professzora, aki Horvát figyelmét rendesen felhívta, ha érdekesebb oklevélanyag került a kezébe.

55 A fiatal Révaitanítvány így lett ifjú kora ellenére olyan oklevéltani tekintély kortársai között, hogy a magyar anyag ismeretében Schwartnert is felülmúlta. Sok megállapítása pedig a mai oklevéltudomány előtt is megállja a helyét.

57 De elevenül élt még a nemrég elhalt könyvtárosi elődök szelleme is ebben az épületben, a ferences zárda falai között. Itt dolgozott Schwartner közvetlen elődje az 1787-ben elhunyt Cornides Dániel, valamint Schönwiesner előde az igazgatói székben: Pray György. Mindketten egyúttal az egyetem történészprofesszorai is voltak. Az egyetemi könyvtár tehát valójában a történettudomány fellegvárát jelentette. Az egyetemen a magyar történet tankönyve ebben az időben Pray György műve volt. Pray 1801-ben halt meg, s a régi, jezsuita tanárok közé tartozott.

58 Rendtársával és professzor kollégájával, Katona Istvánnal együtt a magyar történetírás legfőbb tekintélye volt. Bár mindkettő a barokk szellemű, katolikus történetkutatás képviselője, kettejük között mégis nagy a különbség. Horvát, aki még látásból ismerhette mind192