AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Ákos Károly: Apologetika és filológia. (Adalékok az „ördög” fogalmának „modern” használatára)

Foglaljuk össze e nagyon szórványos irodalomra támaszkodó tapasztalatokat: a kereszténység számára az ördög a vallás központi alakja. Az irodalom kerüli, hogy tisztázza az ördög alakjának világos jelentőségét a modern kereszténységben, s elkerüli az ördögfogalom kialakulásának ismertetését a maga történelmi teljességében. Egyáltalán fel sem merül az ilyen vallási fogalom fejlődésének társadalmitörténeti szempontja. S ugyanígy áll a helyzet az erkölcs fejlődésével is. Végül az ördög pszichológiai, az egyén tudatában jelentkező problémája sem található meg. A vallási szempontok háttérbe szorítják a néprajziakat s a pszichológiáikat. Jogos-e néhány kiragadott könyvből ilyen messzemenő következtetéseket levonni? Bizonyítékul megint csak ugyanilyen módszer alkalmazásával egy-két példát hozunk fel. 1939-ben jelent meg magyarul Szumowski Ulászlónak Az orvostudomány története című műve. Ez a sok szempontból jelentős könyv kiegészíti az ördögnek az eddigiekben bemutatott fogalmát egyrészt az ősközösségi viszonyok emberének tudatából — kezdetleges ismeretek, a betegség, álom, halál jelenségkörének félreértett tényei —, valamint saját tevékenysége következményeinek félremagyarázásából (munka és mágia) eredő pszichológiai tényekkel. Másrészt igen értékes adatokat közöl a középkori ördöghit daemonomániás következményeiről. Szumowski, az orvostörténész tehát túlhaladja az ördögfogalom szokásos pszichológiai korlátait, bár egyébként a történeti szempontokat ő sem a társadalmi viszonyoknak megfelelően alkalmazza. Mit bizonyít ez? Hogy valóban joggal hiányoltuk e szempontok érvényesítését s valóban határozott szűkkörűség érvényesül az ördögre vonatokzó irodalomban. E szűkkörűség magyarázatára is fényt vet Szumowski könyvének fordítója, dr. „vitéz" Herczeg Árpád azokkal a megjegyzéseivel, amelyek az ördög pszichiátriai szerepével kapcsolatos részeket kísérik. Érdemes az egyik ilyen megjegyzést (243. lap) idézni. „Egyes egyházi személyek tévedéseit, hibáit vagy kóros tüneteit, avagy egyes helyi eljárásokat és intézkedéseket nem szabad a katolikus egyház rovására írni és az egyház tanításával, amely isteni eredetű, azonosítani, mert az egyház tanítása véleményem szerint, a szeretetben kulminál. Különösen az alább ismertetendő kóros jelenségeket, lelki abnormitásokat és lelki járványokat nem szabad az egyháznak tulajdonítani. Az egyéni tévedések a régmúlt századok hiányos ismereteiből, tudatlanságból erednek. Az egyház tiltakozott ellenük, de szava, sajnos, a pusztában elhangzó szózat volt. Ma már, hála Isten, egészen más, egészséges a helyzet. Ezért senkinek sem kell szégyenkeznie a múlt századok tévelygései miatt. Mindamellett félreértések és neheztelések elkerülésére mégis kihagytam a Charcot—

Bourneville—Szumowski-féle kórtörténetek fordításából azokat a részleteket és kitételeket, melyek talán túlságosan realisztikusak, avagy talán árnyékot vethetnének a kórtörténetekben szereplő egyének erkölcsiségére. Különben is az erkölcsiséget illetően az orvosok embertársaikkal szemben sokkal elnézőbbek és megértőbbek, mint mások, mert akiket mások talán bűnözőknek tartanak, azokat az orvosok gyakran csak sajnálatra méltó betegeknek minősítik, és felmentésüket kérik a bíróságtól. Mindez nem vonatkozik a magyarországi viszonyokra, mert a derék magyar (katolikus és protestáns) papság, valamint a magyar szerzetes rendjeink mindig kitűntek és a jelenben is kitűnnek (hazafiasságukon stb. kívül) egészséges hajlamaikkal, magyaros józanságukkal és integer életükkel." Az egész ördögkérdés középkori jelentőségét vitéz Herczeg álláspontjával gyökeresen ellentétes helyes megvilágításban megtalálhatjuk egy 1960-ban megjelent és igen jól megírt kis könyvben, Kulcsár Zsuzsa: Inkvizíció és boszorkányperek című, a Kossuth Kiadónál megjelent könyvében, kiterjesztve az ördög fogalmának vizs12 Egyetemi Könyvtár - (63147) - 38 177