AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Az Egyetemi Könyvtár kéziratairól - Donáth Regina: Adalékok a XVII. századi Kolozsvár életéhez az Egyetemi Könyvtár egy kézirata alapján

vezője és irányítója volt a Habsburg-ellenes függetlenségi harcoknak. Az erdélyi állam akkor tudta leginkább betölteni feladatát, amikor az erdélyi fejedelmek előmozdították a feudális kereteken túlmutató fejlődést, amelyet a török és a Habsburguralom alá kényszerített területeken az idegen elnyomó hatalmak megakasztottak, vagy erősen lassítottak.

12 Amint Erdély megszűnt a függetlenségi küzdelmek szilárd bázisa lenni, megerősödött a Habsburgok gyarmatosító törekvése, politikai és gazdasági téren egyaránt növelték az elnyomást Magyarország ellen, s ebben támaszt leltek — különösen Erdélyben — a német nemzetiségű városi patrícius elemben, mely német városi joggal élt, és inkább követte az idevonatkozó német császári jogszabályokat, mint a magyarországiakat. Az idegen elnyomás nemcsak a parasztságra nehezedett, hanem a nemességre is, ezért együtt harcoltak, bár összefogásuk fennálló osztályellentétük miatt természetesen csak átmeneti volt és lehetett. Az 1603-ban hozott örökösödési törvény a Successio annak a küzdelemnek a befejezését mutatja, ami hosszú idők óta folyt a szászság és a magyarság között Kolozsvárott. Ez a harc osztályharc volt, mégpedig városon belüli osztályharc. A város vezetése ugyanis az eredetileg német származású patríciusok kezében volt. Velük szemben állott a céhbeli polgárság egy része, melynek zöme magyar volt, valamint városi plebejus elemek: a Kolozsvárt környező magyar falvak hol szökve, hol „törvényesen" városba özönlő jobbágyai. Ez a küzdelem már a XV. században megkezdődött, és változó sikerrel folyt századokon keresztül. A céhpolgároknak akkor sikerült nagyobb eredményeket elérniük, ha harcukban a városi szegényekre, a plebejus elemekre támaszkodtak, vagy ha a központi hatalom — melynek érdeke volt a polgárság fejlődése — támogatta törekvéseiket. Zsigmond király 1405. július 2-án, Budán kelt oklevele elmondja, hogy Bulkescher Jakab a szabad művészetek mestere, esküdt és Mün Miklós kolozsvári polgárok a király elé járultak, elpanaszolva, hogy a közelmúlt zavaros időkben városuk sokat szenvedett néhány lelkiismeretlen ember jogsértései miatt. Kérelmükre a király elrendelte, hogy a polgárok egyeteme évente maga közül 12 esküdtet, s ezek az öregekkel és birtokosokkal együtt bírót válasszanak. Ez a választási jognak szélesebb nép rétegekre való kiterjesztését jelenti. A szóban forgó Bulkescher Jakab szász jobbágyivadék volt, s vagy őse, vagy ő maga vándorolt be Kolozsvárra. Bécsben tanult, ahol tanúja volt annak a forradalmi változásnak, mely a bécsi polgárság életében éppen akkor következett be. A Habsburg-uralkodóhercegek ugyanis 1396-ban a feltörekvő városi rétegeknek biztosították a bíró és tanács megválasztásában való részvételt a földbirtokoskereskedő patrícius családokkal szemben, az utóbbiak hatalmának megtörésére. A bécsi tapasztalatok alapján Bulkescher Jakab mester, Mün Miklós és Bauman Keresztély német polgárok lázadást szerveztek a német patrícius vezetőség ellen. Kísérletük nem sikerült, a felbujtókat száműzték a városból. Rövidesen mégis sikerült a demokratikus pártnak felülkerekednie, úgyhogy a száműzöttek hazajöhettek, sőt Mün Miklóst 1403-ban bíróvá választották. Győzelmük biztosítására mentek Budára Zsigmond királyhoz. A király által adott oklevél eredményüket egy időre megszilárdította, úgyhogy még 1450-ben is közülük kerülő ki a bíró, név szerint Mün Jakab, nyilván Miklós leszármazottja.

13 Ez a már a XV. század eleje óta folyó küzdelem azonban nem faji ellentétből származott, hanem társadalmiból, mert hiszen eleinte a német városi szegénység állt a német patríciusokkal szemben, sőt a tisztán szász városokban is megvolt ez a városon belüli osztályharc (így pl. Segesvárott). Minthogy Kolozsvárott az idők folyamán a bevándorlások miatt — mint már említettem — a céhpolgárság nagy része és a városi szegénység magyar volt, az osztályellentét német—magyar ellentétben nyilvánult meg. Az 1437. évi parasztlázadáskor a legyőzött parasztok bebocsátást kértek Kolozsvár falai közé. A bekéredz160