AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Az Egyetemi Könyvtár kéziratairól - Mezey László: Egy állítólagos Corvin-kódex

Mivel Ács Benincasa szerzőségét teszi meg fejtegetései egyik sarkpontjának elsőnek ezt a kérdést vegyük vizsgálat alá. Az anconai Grazioso Benincasa, e híres térképrajzoló és oceanográfus kétségkívül készített egy portolanót, vagyis olyan hajózási kézikönyvet, mely több-kevesebb részletességgel feltünteti a kikötőket, a kikötők egymástól való távolságát és a be- és kijutás módozatait. Ezenkívül hoszszabb-rövidebb utalásokat találunk a nevezetesebb kikötővárosokra, ismertetőjeleikre, hogy így még egy tájékozatlan hajós is rájuk ismerhessen egy a kikötőt őrző hegyfokról, toronyról, feltűnőbb épületekről. Szó esik még a tengerjárásról (apálydagály), a hajózást veszélyeztető sziklákról és sziklazátonyokról, a legszükségesebb tájolási adatokról, uralkodó széljárásokról, egyszóval olyan dolgokról, melyeknek ismerete a hajózásban, e korban még természetesen a parti hajózásban, fontos. Ismétlem, Benincasa kétségtelenül készített egy ilyen „kikötőkönyv eV — mert körülbelül ez a „portolano" értelme —, mégpedig Kretschmernek a portolanók vizsgálatánál nélkülözhetetlen könyve szerint 1435—1445 között.

6 Minthogy pedig Kretschmer művében a többi eddig ismert olasz portolano között Benincasa portolanójának szövegét is megtaláljuk,

7 mi sem könnyebb, mint az Egyetemi Könyvtár kódexét a kiadással összevetni, és a szerzőség kérdése — azonosság esetén — máris pozitív módon meg van oldva. A kolláció hozza az első meglepetést: Benincasa portolanója csak az Adriaiés a Földközi-tenger keleti medencéjének kikötőiről tudósít, míg kódexünk az erősen torzított, de mégis megbízható módon azonosítható helynevekből kitűnően az atlanti és nyugat-mediterrán partokról is közöl adatokat.

8 Ámde mi történik, ha a kódex második részét, mely Velencétől kezdődően a Benincasa által is leírt kikötőket ismerteti, összevetjük az anconai könyvével? Esetleg ily módon a szerzőség mégis rábizonyítható lesz. Ha pedig meggondoljuk, hogy itt egy bővebb, mert a nyugatibb tengerrészeket is tárgyaló portolanóval van dolgunk, talán-talán még az is lehetővé válik, hogy Benincasa érdemeit egy az eddig ismertnél nagyobb terjedelmű kikötőkönyv szerzőségének megállapításával növeljük. Hiú remény ! Az összehasonlítás szempontjából döntő helyesírásoknál mást mond a budapesti kódex és mást Benincasa. Lássunk néhány példát. Cod. Ital. 2. f. 45

v Veaexa si e gran cita e magna e larga de terra ferma mia 4 e piu, e intorno dessa sono molti palodi, e canalli de ogni parte e non si po andar a la cita, se non per aqua, et a poto di marea plene e a uno sechaghio e fuora. Largo de terra mya do e plus. E wardesse con lantrada siroco e magistro. La cita e larga de lido mij do e uassi per canal... Benincasa, 5. Vinagia a uolere sapere li suoi signali de andare nello foce, quando arrai el chanpanile de santo marcho per pon |entej. El chanpanile di san nicholo quello, che a la truna tonda per me |zzogiorno|, quello de san san marco... Vinegia quando sete dentro dal tocho per sauere el suo signiale sie vno faro de pricta, che stai da greco dallualtri...

9 Mielőtt tovább mennénk, a leírás kétségtelen különbségén kívül jegyezzük még meg a kódex velencei és Benincasa középolasz nyelvezete között fennálló dialektális eltérést. Most, éppen Benincasa városának és családjának Ács által is hangoztatott

10 Mátyáshoz fűződő jó kapcsolatát véve figyelembe, nem lesz érdektelen két, a magyar érdekszférához tartozó dalmát kikötő leírását összehasonlítani. 134