AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)
Módszertani kérdések - Tóth András: Egyetemünk könyvtárhálózatának néhány problémája
A rendszeres hálózati tevékenységet megelőző fent ismertetett munkálatok története azzal a tanulsággal szolgál, hogy a központi könyvtár hálózati központi tevékenysége csupán akkor lehet eredményes, ha élvezi az egyetem támogatását. E támogatás nélkül minden szép terv és jogszabálytervezet csak tervezgetés marad. 1960 közepén személyzeti helyzete lehetővé tette, hogy függetlenített hálózati referens munkába állításával tegye rendszeresebbé ez irányú tevékenységét. Ezzel megnyílt a hálózat rendszeres ellenőrzésének útja, elkészült annak szervezeti és működési szabályzata, s jelentős lépésekkel haladt előre különböző elvi és gyakorlati kérdések megoldása. A szervezeti szabályzat elkészültével közel egy időben megalakult az Egyetem Könyvtári Tudományos Tanácsa, melynek elsőrendű funkciója a könyvtárhálózat elvi vonatkozású ügyeinek vizsgálata. Jelenleg ez az a maximum, melyet a központi könyvtár e funkciója terén erre a munkaterületre fordítani tud. Több főből álló hálózati csoport létesítését, a központi címjegyzékkel való tevőleges foglalkozást jelenlegi személyzeti viszonyai nem teszik lehetővé. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell azt is, hogy a függetlenített módszertani előadón kívül egyéb hálózati funkcióra — központi szerzeményezés és nyilvántartás, címfelvétel, sokszorosítás és nemzetközi csere — mintegy három fő munkáját biztosítja a hálózat számára különböző osztályai keretén belül. A központi könyvtár jelenlegi célja, hogy a hálózati referens munkájának intenzitását fokozza, funkciójának kereteit kidolgozza, s az adott lehetőségek között megoldható kérdések gyakorlati megoldását erőteljesen szorgalmazza. Ezt a célt vélte szolgálni, amikor 1960 végén a korábbiaknál részletesebb körkérdésben hívta fel a tanszékeket éves jelentésük megtételére. E jelentések alapján a központi könyvtár az egyetem rektora és Könyvtári Tudományos Tanácsa elé egy, az eddigieknél elvibb jellegű összefoglaló jelentést terjesztett. 10 E jelentés alapján teszünk kísérletet arra, hogy a hangoztatott elméleti megállapításokat gyakorlati példákkal támasszuk alá. I. Elsősorban a személyzeti helyzetről szólunk, külön véve a függetlenített és nem függetlenített könyvtárosok kérdését. 1. A függetlenített könyvtárosok karok szerinti megoszlása a következő volt: Kar Kari könyvtár Tanszék Összesen ÁJK 4 — 4 TTK — 7 7 BK 5 12 17 Gimn. 2 — 2 ELTE • 11 19 W~ A táblázatból a következőket állapíthatjuk meg: a) az ÁJK-on a függetlenített tanszéki könyvtárosok teljes hiánya egyike a legsürgősebben megoldandó kérdéseknek; b) az egy könyvtárosra eső kötetszám (22 131) összegyetemi vonatkozásban nem mondható katasztrofálisnak, azonban lehetőleg el kellene érni e mutatószám 15 000-re való leszorítását. Viszont a karonkénti arányszám már nem mondható megnyugtatónak : ÁJK 38113 TTK 26 526 BK 17 272 Ezek a számarányok meggyőzően mutatják, hogy a függetlenített könyvtárosok karok közti egészségesebb elosztását kell megvalósítani. Ezt oktatja a statisz14 í
