Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1974 (51-52. szám)
1974-12-01 / 51-52. szám
betolatott — kitörő örömmel fogadott, ismeretlen, de bizonyára elismerő szavakkal nyugtázott és azonnal nekilátott. Azután minden elcsendesedett, csak a faluból hallatszott egy-egy ijedt sikítás. De másnap, komolyabb panasz nem volt a kozákokra. A lovak, minden szérűn beállítva a friss, első-kaszálású szénába, ugyancsak nem panaszkodhattak. Kora reggel a kapitány hogy mit mondott, azt nem tudni, — de melegen rázogatta nagyapám kezét, majd lóra ülve, Pásztó, Hatvan iránya felől érdeklődött. Ezt könnyű volt megérteni. Majd, hogy . . . inkább megmutatom, minthogy eltévedjenek, .—- gondolta nagyapám, ő is lóra pattant és elindultak. Apám is ott kocogott mellettük a kis póniján. A keresztútnál azután, a jó irányt felvéve, elköszöntek egymástól. De mint apám mesélte, útközben ha keveset is, de “beszélgettek”. Ebből ő csak azt raktározta el. hogy Sarkadiné és sárgadinnye. Nagyapám tanítgatta a helyes kiejtésre a muszkát, s ezt ismételgetve, mindketten jóízűen nellyen rövid megszállást és ilyen olcsó hadisarcot könynyen kibírt a szegény falu népe is No és . . . Sarkadiné sem került az egyébként jól megérdemelt máglyára. Em. 30
