Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1974 (51-52. szám)

1974-12-01 / 51-52. szám

1 tudja a végen. Nem mese, hanem való igaz, ami szavahi­hető szem és fültanútól maradt rám. Végül, nem 1949-ben, hanem 1849 ben történt, tehát 125 éves. De kezdjük! Jó apóm már 9 éves, élénk, suttyó gyerek volt ezidő­­ben, így az élményeket, történeteket meg tudta figyelni és el is raktározni. Ö tehát a szem és fültanú. 50, 60 évvel később többször el kellett mondani neki ezt a históriát fiai­nak és unokáinak. Meleg, nyári, augusztus-végi nap. A telefon Mr. Bei! agyában még nem nyert kivitelezést, de biciklista küldöncök sem futkároztak a rossz utakon. Az ijesztő hír lov as pandúr futárok útján <—< faluról-falura «—< mégis idejében eljutott a mi kis mátraaljai palóc községünkbe is. Kozákok közelednek Kál felől! Már Verpelétet, Debrőt, sőt Recsket is elhagyták. No még három falu és megérkeznek hozzánk! Tekintetes és nagytekintélyű nagyapám intézkedéseit csak röviden sorolom fel. így: figyelőket küldött a falu feletti Őrhegyre. Ezek kilométerekre belátnak a völgybe, s majd jelentik, ha közelednek. Fiatal asszony, lány, ne nagyon mutatkozzon! A biró két esküdttel a templomnál várja az ellenséget . A parancsnokot, akinek szállása nála lesz, ve­zessék be a kúriájára. Izgalmas várakozás. A figyelők előbb csak járőröket jelentenek. Ezek közül az egyik D-rőI, a másik E-róI ke­rülte meg a falut, egy pedig átvágtázott rajta. Indokolatlan volt ez az elővigyázatos megközelítés, hiszen már túl vol­tunk a tragikus világosi kapituláción. Estefelé egy század­nyi kozák érkezett a faluba. A parancsnokot, akit miután intézkedéseit a templomdombon kiadta <— szállására, nagy­­apámékhoz vezették el az elöljárók — kézzel-Iábbal ma­gyarázva szándékukat, mert még egy tót szót sem tudott senki a faluban. Nagyapám az ámbituson fogadta az 'elő­kelő” hatalmas szál vendéget, majd bevezette az onnan nyíló "lakosztályába , ami egy nagy és egy kisebb szobából állt. A mindenes-legény azonnal felszolgálta neki a már előkészített rozsos kenyeret, sonkát, szalonnát, vagy két­­rőfnyi szárazkolbászt, tejet, aludttejet, bort, csevicét. Lak­­mározott. Majd hivatta nagyapámat és valamit még köve­telt. De abból csak annyit értett a házigazda, hogy Sar­­kadiné”. 28

Next

/
Thumbnails
Contents