Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1974 (51-52. szám)

1974-12-01 / 51-52. szám

KARÁCSONYI GONDOLATOK Magános csend vesz körül. Az első téli, beköszöntő kótakaró oly hirtelen, váratlanul toppant be városunkba és környékére, bogy ki sem látszunk már a jó Isten fehér aján­dékából. És ebben a nagy csendben belemélyedek a múlt ködös távlatába . . . Emlékeim körülzsonganak, lelkem visszaszáll rég letűnt időkbe . . . Egyszerre ott vagyok az Isten által jó­kedvében megteremtett drága szent magyar földön, a 29 éve otthagyott, kiüldözött, az istentelen vörös pribékek által Ieigázott, kifosztott, Kárpátok övezte integer magyar biro­dalomban, szőkébb felvidéki hazámban. Csendes kis szobámban a visszaemlékezés hangula­tában már szinte nincs tér, idő, csak végtelenség. . . örök sóhaj és imádságos könyörgés a Mindenhatóhoz, hogy íi magyar nép lélekben, testben iszonyatosan szenvedő Ád­­ventjét tegye szebbé és boldogabbá, hogy független, szabad hazában ünnepelhesse meg a le szent fiad születését, a megváltó Jézus Urunk földre jövetelét. A Karácsonyi Csoda sokkal több a mi hívő lelkűnknek, mint a menyei kórus hangja közt érkezett gyermek, aki is­tállóból indult el, hogy a legszebb tanítást adja az emberi­ségnek. Karácsony éjszakáján az Ég ölelkezett össze a Földdel, az Isten az emberrel, teremtmény a Teremtővel. Bajtársak! Magyar Testvéreim! Aki egyszer rátalál a Hit karácsonyára, belső boldog­ságának ragyogása mellett sápadt lesz a legszebb kará­csonyfa fényei Az üzleti karácsony-vásár zaja nem tudja elnyomni elméjében az evangéliumi karácsony mindig új csodálattal és hálával fogadott örömhírét: " az Ige testté lön és miköz­­tiink lakozik.” A Kisdedben nemcsak az Isten lépett közelünkbe, ha­nem rajta keresztül mi is az Isten közelébe léptünk. Általa múlandó, gyarló emberi természetünk az Isten természetfelettiségébe öltözik, teremtményből Krisztus test­vérei, az Isten gyermekei és az ő végtelen boldogságának örökösei leszünk! 1

Next

/
Thumbnails
Contents